 |
 |
|
|
|
||
Jóürgésző ügyes apám
de nagylegénye vagyok
a tájnak
két falu között gyalogutamban
lepke-rajzásban nehéz illatban nyárban
ujjongva pajkos örömben
látva hasonát egykori vidékünknek
én ki kölyökkorból és innét veszejtettem el
ismerős-büszkén idézem az emléket apám
ó hogyha visszajöhetnénk
omlatag-domboldalhoz
akácos-leshez
gabonatábla-szélbe
álmaink bizonyság-talajáról
ha leléphetnél hozzám ide apám
mint volt-lesz szegény
s párjanincs-életszép-cigány
jaj hogy tudom:
poshadt-mocskos kiüldöztető vizek helyett
te az ürgelyukakba
velem árpasört öntenél...
Az apátsági alapítólevél
sokadik másolatát írnám át
sokadszor
gyöngyen
kőre és vízre
valaha is majd a némult visszhang
hogy magával visszaidézze
a hangulattal mi
visszatér velem
a hetvenes évekből iskolás
gyerekkorom szívverés-hangos
kirándulása
majd Pillával a szerelem
már-nyoma-sincs-itt-léte
s most is gyerekeimmel
a mindannyiszori ámulat
és körül újan és újabbul
hiábavalón a lárma
néz vissza mulandó arcaimmal
a törékeny panoráma
bele kondít az idő itt
a világba...
Anyámnál otthon egy éjszaka
öcsém és én
a sötétben egyszerre
nyitottuk két oldaláról az ajtót
... honnét jössz öcsém?
... hová mész bátyám?
Mintha csak
ezzel adtuk volna meg
a módját az éjben nem is világolt hold
öcsém valahol anélkül udvarolt
én meg ahogy mentem
csak babráltam a kilincsen
... egyszer-volt-hol-nem-volt
mondtam
s megvártam az első hót...
