2000. március 25-én Lipcsében tartották a Német Irodalmi Konferencia legutóbbi vitanapját. Az összejövetel témája az irodalomtörténet nemzedékekben való szemléletének vizsgálata volt. A német irodalmi gondolkodásban a "nemzedék" fogalma azért játszik kitüntetett szerepet, mert egységes állam híján, valamint az irodalmi hagyomány területi és időbeli szakadozottsága miatt a modernség számára ez a fogalom biztosította az összehasonlítás és a precíz korszakolás lehetőségét. A szimpóziumon a legtöbb előadás a háború utáni német nyelvű irodalmak, elsősorban az NSZK-ban és az NDK-ban kialakult generációs gyakorlatok kritikájával foglalkozott, figyelembe véve azt is, hogy a "generáció" fogalma befelé a"mi" differenciálatlanságán, kifelé pedig a kanonizáció stratégiai mozzanatain nyugszik. Az előadók ugyanakkor különös figyelmet szenteltek annak is, hogy milyen tényezők tartották az irodalomkritikát a kilencvenes években is "a generációs mítosz"fogságában.Afelszólalókközött volt a magyar származású Terézia Mora is.
Az Európai Unió egyik belső határozata 2000. július 1-jétől megszüntette anémet és az osztrák könyvpiac közötti áregyeztetést. Mivel az osztrák könyvpiac és könyvterjesztés árai alacsonyabbak, mint a Németországban megszokottak, ez a határozat nagy lehetőséget biztosított az osztrák könyvterjesztő vállalatoknak. Ezért a német törvényhozás ugyancsak 2000. július 1-jétől megtiltotta anémet kiadású könyvek viszontexportját, vagyis azt, hogy a boltok ne német,hanemosztrákkönyvterjesztőtől rendeljék meg a nagy német kiadók könyveit. Magánszemélyek számára azonban ez a lehetőség nyitva áll. Ezt igyekezett kihasználni az osztrák "Libro" könyvterjesztő vállalat, amikor a fenti időponttól harminc német kiadó mintegy nyolcvan könyvét a németországi áraknál húsz százalékkal olcsóbban kezdte kínálni az interneten keresztül. Néhánykiadótiltakozott,és azonnal leállította a szállítást. Az ügy bíróság elé került, ott dől majd el, hogy akönyvkereskedelemnekezaformája, amely a németországi könyvpiac átalakulásához vezethet, jogszerű-e.
Se vége se hossza azon írók sorának, akik elzarándokoltak Rómába. Rabelais, Joyce,Montaigne,Goethe,Chateaubriand, Lamartine vagy Stendhal mellett külön figyelmet érdemelnek a romantikus angolok, Keats, Shelley és Byron. AKeats-Shelley Memorial House Rómában, a Spanyol lépcső mellett sok-sok irodalomkedvelő zarándokhelye. Előttük híres turisták fordultak meg a rózsaszín falú házban: Elizabeth Barrett Browning, Percy és Mary Shelley, Hans Christian Andersen, Henry James, lord Byron meg éppen szemben lakott, a 66-os szám alatt.
John Keats huszonöt évesen meghalni jött Rómába. Barátjával, Joseph Severnnel két szobát béreltek a Piazza di Spagnán. Keats 1820 szeptemberében kelt útra hampsteadi házából, orvosa tanácsára. Tuberkulózis ölte meg Keats édesanyját, és ez a betegség fog végezni néhány évvel később öccsével, Tommal. Az orvos Itáliát javasolja, és talán nem tudja, milyen hideg, esős tud lenni a tél Rómában. Keats szerelmes Fanny Brawne-ba, és tudja, a szép, kacér leány, hiába ígéret és jegyesség, soha nem lesz az övé. A Maria Crowther hajón 1820. október 20-án érkezik Nápolyba Severn társaságában. Agreenwichi tífuszjárvány miatt Keats karanténba kerül, november közepén kimerülten érkezik meg Rómába. A híres Clark doktort ajánlják neki. Sajnos, a doktor azt hiszi, a fiatal angol emésztési zavarokkal küszködik, fizikai igénybevételt ajánl páciensének. Keats minden áldott este nagy nehézségek árán mássza meg a ház melletti lépcsőt, a gyógyulás érdekében még lovaglással is próbálkozik. De csakhamar nincs ereje elhagyni szobáját. Ételt a Leppre vendéglőből visznek neki, a via Condottiból (ebben az utcában van a Franz Rösler Szálloda, ahol Stendhal lakott), aGreco kávéházzal szembeni trattoriából, amelyet már ekkor is sok művészember látogat. Keats az ablakon át nézi ateret, a lépcsőt, a szökőkutat. Severnnek könyörög, halálos adag altatóval váltsa meg szenvedéseitől. 1821. február 23-án hal meg. Testaccio protestáns temetőjében temetik el, sírján felirat: "Here lies one whose name was written on water". (Itt nyudszik valaki, aki vízre írta anevét.)
Keats halála után minden bútort, anyagot, szőnyeget, még az ablakokat és az ajtókat is elégették a fertőzöttség miatt. A ház lassan tönkrement, és már azon gondolkoztak, lebontják, és a helyébe szállodát építenek, amikor angol és amerikai irodalmárok, Rennel Rodd kezdeményezésére, pénzt gyűjtöttek és megvásárolták. 1909-ben nyílt meg a múzeummá átalakított épület. A nemrégiben befejezett felújítás megőrizte a régi múzeum hangulatát. Látható a két művész hálószobája. Tízezer kötetes könyvtár áll akutatók rendelkezésére. A múzeum gyűjteményében eredeti kéziratokat őriznek, metszeteket, Byron, Leigh Hunt emlékéhez fűződő tárgyakat. Sok tárgy látható Percy Bisshe Shelley hagyatékából, aki vízbe fulladt, és holttestére egy évvel később Lerici öblében találtak rá, zsebében Keats verseivel.
The Keats-Shelley House
Piazza di Spagna
26 00187 Róma
Tel.: 39/6/678/4235
www.keats-shelley-house.org.
ELŐZŐ oldal / E szám tartalma / Külföldi szerzőink / KÖVETKEZŐ oldal
Archívum / Nyitólap / Impresszum