|
|
|
|
|
||
Ahogy a párás levegő a szobába árad
az erkélyről, és semmi nem ígér jobb időt:
a szárítóról lomhán csüng a mosott ruha. Nincs kifogásom
a meteorológusok ellen, így kedvem támadt az egyikre
a lányok közül,
akiket tegnap ugrattunk, mikor az aktuális árat kérdeztük
selyemcukor-szemeikbe nézve, és megbámulva közszemlére kitett
combjukat. És pár nap múlva biztosan akad valami alkalom, egy
darab hús,
ügyesebb a lovas rendőrnél. Így egy kicsit még
elbeszélgethetünk, telepatikus készségünket
és megcímzetlen borítékokat használva. Természetes, hogy
nem emlékszel
búcsúnkra a katowicei "Hobbit"-ban, fejed kezedre
támasztva aludtál
egy széken az ablaknál, én pedig kirohantam a vonathoz.
S így az sem meglepő, hogy túlmentem a kívánt állomáson, miközben
eltűnődtem
a Jacek-féle "vidám válaszfalon", Grze¶ko "fűtési szezonján",
és Jola cukorral behavazott mellén.
Nem múlt még a válság, de már két lábra állunk,
levegőt kapunk, bélyeget ragasztunk a borítékokra, megbámuljuk
a kocsik
zúzmarás szélvédőit. Mindennapi elfoglaltságok a túlélés biztosítékai,
ha nem tudjuk, mit kezdjünk felesleges időnkkel. Mintha kevés
ilyen lenne,
haditervet gyártunk a következő órára; levágva
a kétnapos borostát. Alkonyatkor elmegyünk a szendergő taxisofőrök
mellett
nem teljesen biztos szándékkal. Muszáj valahogy elszánnunk magunkat.
De mégis továbbmegyünk, a kirakatüvegek
és a későig nyitva tartó boltok mentén. Minden tökéletes
egységbe forr: vérünk, szerződések a postással,
zsebben szétszóródott dohány. Már semmi sem döbbenthet meg.
A távolság vitás kérdés, az út mellett mindig állnak nagyfeszültségű
póznák
vagy valami hasonló. Óvatosnak kell lennünk, se telefonok,
se női nevek, se üres szobák. Bárcsak észrevétlenül
kijuthatnánk a városból, mint Butch Cassidy és a Sundance Kölyök,
ahogy rajtaütöttek a pénzvonaton, elcsüggedve és szenzációra éhesen,
megfosztva minden káprázattól, hátat fordítva a világnak és boldogan,
mint még soha. Ki-ki a saját számlájára.
KERESZTES GÁSPÁR fordításai
