|
|
|
|
|
||
Látok egy fát s benne magam,
mintha hajófenékről egy ablakon át
bámulnám az idő áramát;
az álom a valóval egybe van,
és a zöld ár magával ragad.
Nincs boldogtalan pillanat.
...
Nem anyag a fa: növekedés,
ezer szája ezer csókot kap és ad és
mégse fogy, de vastagodik,
mígnem fölér a magasig.
...
A koronája titkos kémia.
Lombjától a törzsét nem látom, nem anyag a fa,
de van szaga, múltja, udvara.
...
Látom gyökerei hogy üzennek
a fölöttük hajladozó üzemnek,
valamit szőnek, itt összefüggések teremnek,
fafúvók szólnak a széltől zsúfolt teremnek.
A fát és az életet a lombjukból figyelem,
minden olyan, mint én ezen a nyári reggelen.
VÖRÖS ISTVÁN fordítása
