|
|
|
|
|
||
A bús ékszerész levelet ötvöz,
aranyból, bronzból, matt sárgarézből:
szélbe ring, fűbe hull, játékként röpdös,
nézi, hogy száll gyerekek kezéből.
Holdfényes éjjel magának játszik
az öreg muzsikus, hol hegedűn, hol flótán,
szeretők hallják, madarak viszik
a hangot délre, tolluk borzolván.
A költő érzéseivel fájdalmat oszlat,
szétlök bút, csalódást, állati közönyt,
mindent a nyelv kristálypalotájába hordat,
a halállal rá új élet köszönt.
VÖRÖS ISTVÁN fordítása
