|
|
|
|
|
||
1950. május 1-20. Szombat
Félsz
fekete fagyos félsz
mélyül bennem mint a novemberi alkony
az élő szó félsze
hogy holtak közé teszik
hogy szentképekkel és virágokkal borítják
amelyek nem szentek nem illatoznak
félsz
magas mint egy szögesdróttorony
az anya félsze aki kihűlni érzi hasában a gyereket
az öregemberé akinek a fiát már lelőtték
és most várja hozzák-e az unokáit
meg azok fiait
félsz
mikor a hiábavalóság
madárcsipogásból
a halál feltámadásból
a rettegés reményből van
félsz
haragos gép
viharméretű
ha teljes gőzzel dolgozik
félsz
mikor a szív ver és valamire vár
Dolgok és szavak
és emberek
Minden ami teremtetett
valami jóra van
Ez a ceruza
azért készült
hogy használják
nem elpusztulni
Minden amit látsz
amit értesz vagy nem értesz
azért van hogy szolgáljon
hogy megszentelődjék
a használatban
s ha fegyverek is vannak közöttük
milyen elenyésző a számuk
a többi dologgal összevetve
Vagy talán nincs a mindenféle
apró tárgyaknak joguk
kiállni mindaz ellen
ami nemlétbe sodor?
Ez az út az ő
megváltásuk útja
Úgy írj
hogy az amit írtál
egyszer besüpped alattad
ha csak töredéknyi hazugság is van benne
mélybe húz
ha nem a neked rendeltet
írtad erőd szerint
ha lazítottál magadon
mert a szavak hatalma akárcsak
a dolgoké legyőzhetetlen
ugyanarra vezet egy szó
sorsa egy tárgyé egy emberé
VÖRÖS ISTVÁN fordításai
