John Masefieldnek

     A színpad tetszés szerinti üres tér, mögötte fallal. A falnak támasztott díszletelem vagy a falra akasztott függöny Szent Coleman kútját jelzi. A három muzsikus citerával, dobbal és fuvolával a fal közelében ül. Arcukon maszkszerű smink
     
     ELSŐ MUZSIKUS (énekel)
     Fel-alá sétált a macska,
     Magasan forgott a hold.
     Surranó rokona fölnézett
     Rá, amint kóborolt.
     Fekete Minnaloushe jajjal
     Bámult a holdra: hideg,
     Szeplőtlen fénye az állat
     Vérét nem kímélte meg.
     
     Két koldus lép be, a vak hátán hozza a sántát. Mindkettejükön groteszk maszk. A Vak koldus a lépteit számlálja
     
     VAK KOLDUS Ezerhat, ezerhét, ezerkilenc. Jól nyisd ki a szemed, innen már látnunk kellene Szent Coleman kútját. A keresztútnál azt mondta az a koldus, hogy tőle ezer lépésnyire és néhány lépéssel tovább lesz. Nézz csak körül. Látod már a kút mellett azt a nagy kőrisfát?
     SÁNTA KOLDUS (lekászálódik) Nem, még nem látom.
     VAK KOLDUS Ezek szerint rossz felé fordultunk. Amilyen szeleburdi vagy, még napnyugta előtt belefojtasz a Kiltartan folyóba, ha ugyan nem egyenesen a tengerbe.
     SÁNTA KOLDUS Arra hoztalak, amerre kellett, te vak ember, de te lustaságodban túl rövideket léptél.
     VAK KOLDUS Ez aztán vakmerő beszéd! Hogyan is lépnék nagyokat, amikor pirkadat óta a hátamon cipellek?
     SÁNTA KOLDUS És ha az a koldus a keresztútnál csak úgy kitalálta az ezer és egynéhány lépést. Te is koldus, én is koldus, ismerjük mi ezt a népséget. Amilyen lusta, talán soha el sem jött idáig.
     VAK KOLDUS Ülj fel. Túl sokat locsogsz.
     SÁNTA KOLDUS (felül) De mint mondtam, amilyen lusta az a... Jaj, jaj, jaj, ne csipkedd a lábam szárát, inkább meg se mukkanok, amíg hozzám nem szólsz.
     
     Dobszóra megkerülik a színpadot, mialatt a következő ének hangzik el
     
     ELSŐ MUZSIKUS (énekel)
     Minnaloushe szalad a fűben.
     Kecsesen lendül a láb.
     Táncolsz hát, Minnaloushe, táncolsz?
     Ki megleli jó rokonát,
     Mihez is kezdene máshoz?
     Egyszer majd belefárad
     A bókolásba a hold is,
     Új táncra kedve támad.
     
     VAK KOLDUS Látod már a nagy kőrisfát?
     SÁNTA KOLDUS Látom, látom. És a kutat, a sima követ, a kövön mindenféle dolgot, és itt egy jó száraz hely, hogy letérdepeljünk.
     VAK KOLDUS Akkor leszállhatsz.
     
     A Sánta koldus leszáll
     
     Az jár az eszemben, mekkora bolond vagyok én, hogy ilyen messzire elcsalsz a szeleburdi meséddel.
     SÁNTA KOLDUS Hogy volnál te bolond, hiszen a két szemed világát kéred a szenttől!
     VAK KOLDUS Aki pénzt ad a vaknak, attól az egészséges koldusnak csak szitok jár, és ha az az egy dolog nem érdekelne... no de hagyjuk.
     SÁNTA KOLDUS Nem fogsz rám megorrolni, ha őszintén elmondom, mi jár az eszemben?
     VAK KOLDUS Ez egyszer nem.
     SÁNTA KOLDUS Akkor elmondom neked, miért nem vagy te bolond. Valahányszor csirkét vagy az úton kószáló libát akarsz fogni, vagy a szomszéd káposztáját szeretnéd megdézsmálni, engem is a hátadon kell hogy vigyél, és ha az én fogam fáj csirkére, libára, káposztára, én sem mehetek a te két jó lábad nélkül.
     VAK KOLDUS Való igaz. Ha pedig újból egészségesen a magunk útját járnánk, akkor sem volna több közünk egymáshoz.
     SÁNTA KOLDUS És ami földi javad van, annak is folyton lába kél, mióta megvakultál.
     VAK KOLDUS Tolvaj gazember népség, egyszer talán még rajtatok lesz a szemem!
     SÁNTA KOLDUS Amíg nem látod, ki surran be az ajtódon, ki lépi át a kerítésedet, addig sok szegény embert viszel kísértésbe. Jó pár szegény ördög késlekedik majd a purgatóriumban a te vakságod miatt!
     VAK KOLDUS Nagy gazember vagy te, sánta, de egyszer neked is lehet igazad.
     SÁNTA KOLDUS Ha úgy hozza a szerencse, akár ma megláthatjuk a szent áldott ábrázatát, és az talán még két fürge lábnál is nagyszerűbb érzés lesz, pedig két fürge láb igazán nagyszerű dolog.
     VAK KOLDUS Ne szeleskedj, te sánta, hát mi lehetne nagyobb dolog annál, hogy visszakapod a lábad?
     SÁNTA KOLDUS Mit gondolsz, meghallgat-e egyáltalán bennünket ez a szent, mikor sem egy Avénk, sem egy Paternosterünk, hogy az ima elé vagy az ima után igazítsuk?
     VAK KOLDUS Bölcs is vagy te és szeleburdi is, jobbra is kémlelsz, balra is, de az ember szívéről nagyon keveset tudsz.
     SÁNTA KOLDUS Pedig világos, hogy kihozzuk majd a sodrából. Lehet, hogy nagyon is kedveli a latin beszédet.
     VAK KOLDUS Én csak azt mondom, kedvesebbek leszünk mi így, ima nélkül a szent előtt, és legjobb lesz, ha egyszerű szóval elmondjuk, mi a kérésünk. Mi örömét lelheti ő abban a kútnál térdeplő vasárnapi vagy ünnepnapi gyülekezetben, akik majdnem olyan ártatlanok, mint ő maga?
     SÁNTA KOLDUS Fura egy dolgot mondasz. Ez csak úgy kiszaladt a szádon, mintha én mondtam volna vagy bárki más, vagy pedig a vak ember beszél belőled?
     VAK KOLDUS A vak ember beszél belőlem, mert azóta, hogy tízesztendősen elveszítettem a szemem világát, folyton a népek dolgait hallgatom, folyton azokra emlékezem.
     SÁNTA KOLDUS És te mint vak ember, azt állítod, hogy a kút makulátlan vizében élő szent szívesebben vált szót bűnösökkel?
     VAK KOLDUS Emlékszel, mit mesélt a koldus a labani nagy ház szent emberéről?
     SÁNTA KOLDUS Nem marad meg az én fejemben semmi, te vak ember.
     VAK KOLDUS Egyebet sem tesz az a szent ember, mint hogy egy Mayo megyei vén kéjenccel csavarog, pedig ő születése napjától fogva gyűlöli a nőket. És vajon miről folyik napfényben és gyertyafényben a szó? A vén kéjenc elősorolja minden vétkét, még azt is, amit talán soha el nem követett, a nagy ház szent embere pedig hol korholja, hol csitítja, így hátha egyszer véget vet a meséinek.
     SÁNTA KOLDUS Talán éppen jó útra akarja téríteni.
     VAK KOLDUS Ha magad is vak volnál, nem beszélnél ilyen bolondokat. Akkor sem hagyná megváltozni, ha egész Írországot kapná érte cserébe. Mit gondolsz, miről beszélgetnének, ha az a másik megváltozik?
     SÁNTA KOLDUS Nagy a mi kettőnk bölcsessége, erre mérget veszek.
     VAK KOLDUS Nos, az egyház tanítása szerint nincs szebb, édesebb, megnyugtatóbb dolog annál, hogy mindannyiunkat egy-egy szent védelmez. Én pedig vak lévén, az egész világ színe előtt kijelentem, hogy minél bűnösebb valaki, a védőszentje annál elégedettebb. Esküdni merek rá, hogy Szent Coleman csak a valódi mivoltunkra kíváncsi.
     SÁNTA KOLDUS Én akkor sem hagyom ezt ennyiben, hiszen mondtam már, lehet, hogy nagyon is kedveli a latin beszédet.
     VAK KOLDUS Talán bizony ellentmondasz! Itt vagy-e a közelemben? (Botjával hadonászik)
     SÁNTA KOLDUS Nem vagyok, te vak ember, egy ujjal sem érinthetsz, és mint mondtam...
     ELSŐ MUZSIKUS (beszél) Gyógyulást vagy pedig áldást kívánsz?
     SÁNTA KOLDUS Uram, istenem, ez a szent hangja, és mi még mindig lábon!
     
     Letérdelnek
     
     VAK KOLDUS Itt áll előttünk, te sánta ember?
     SÁNTA KOLDUS Magam sem látom. A kőrisfán lehet, vagy fent a levegőben.
     ELSŐ MUZSIKUS Gyógyulást vagy pedig áldást kívánsz?
     SÁNTA KOLDUS Ismét ő szólt.
     VAK KOLDUS Gyógyíts ki vakságomból!
     ELSŐ MUZSIKUS Szent vagyok és magányos. Tűrd a vakságot, válaszd az áldást, és maradj velem az idők végezetéig!
     VAK KOLDUS Ó, áldott szent, ha választanom lehet, akkor a két szemem világát kérem, mert azok, akik látnak, lopják a dolgaimat, és folyton hazudoznak, és némelyikük talán egészen közel áll hozzám. Ne vedd hát rossz néven, hogy a szemem világát kérem!
     SÁNTA KOLDUS Senki sem fosztja ki, senki sem vezeti félre, saját agyszüleménye csak az egész. Reggel óta rajtam köszörüli a nyelvét, mert azt hiszi, elloptam az egyik birkáját.
     VAK KOLDUS A bunda tapintása ütött szöget a fejembe, de azt beszélik, az én birkám fekete volt, ő pedig váltig bizonygatja, hogy ez a bunda olyan fehér gyapjúból készült, hogy öröm ránézni.
     ELSŐ MUZSIKUS És te, sánta ember, gyógyulást vagy pedig áldást kívánsz?
     SÁNTA KOLDUS Mi történik velem, ha megáldasz?
     ELSŐ MUZSIKUS A boldog szentek és mártírok körébe emelkedsz.
     SÁNTA KOLDUS Igaz-e az, hogy van egy nagy könyv, amibe a szentek és boldogok nevét írják?
     ELSŐ MUZSIKUS Számtalanszor láttam már azt a könyvet, és a te neved is oda kerülhet.
     SÁNTA KOLDUS Nagyszerű dolog volna újból két lábon járni, de az eszem azt súgja, hogy a nevem abban a könyvben tudni még ennél is nagyszerűbb lehetne.
     VAK KOLDUS Bizony nagyszerűbb.
     SÁNTA KOLDUS Legyek hát továbbra is sánta. Áldj meg engem, szent ember!
     ELSŐ MUZSIKUS Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében visszaadom e vak ember szeme világát, e sánta embert pedig áldottá teszem.
     VAK KOLDUS Látok hát mindent, a kék eget, a nagy kőrisfát, a kutat és a lapos követ - mindenki erről mesélt -, látom a kövön az imádkozók mindenféle dolgait, rózsafüzért és gyertyát, zsoltároskönyvek kitépett lapjait, hajtűt és mentegombot. Áldott szép látvány ez, de téged, szent ember, nem látlak sehol - fönt vagy talán az ágak között?
     SÁNTA KOLDUS No de ilyet, hiszen ott áll az orrod előtt, és majd szétveti barázdált arcát a nevetés!
     VAK KOLDUS Hol, hol?
     SÁNTA KOLDUS Ott van hát, közted és a kőrisfa között!
     VAK KOLDUS Nincs ott egy árva lélek sem, mit hazudozol már megint?
     SÁNTA KOLDUS Én áldott vagyok, azért látom az áldott szentet.
     VAK KOLDUS Ha a szentet nem látom is, van itt egyéb, amit látok.
     SÁNTA KOLDUS A kék ég, a zöld lomb nagyszerű és különös látvány annak, aki hosszú ideje semmit sem látott.
     VAK KOLDUS Akad itt még annál is különösebb látvány, és az nem más, mint az én birkám bőre a te hátadon.
     SÁNTA KOLDUS Nem azt mondogatom pirkadat óta, hogy a bundám vakítóan fehér?
     VAK KOLDUS Nagy szószátyárságodban eszedbe sem jutott, hogy ép szemmel felismerem a színét?
     SÁNTA KOLDUS (nagyon leverten) Eszembe sem jutott.
     VAK KOLDUS Ennyire szeleburdi vagy?
     SÁNTA KOLDUS Ennyire szeleburdi. (Jókedvre derül) De nem igaz-e, hogy áldott vagyok, és nem igaz-e, hogy áldottat megszólni vétek?
     VAK KOLDUS Én bizony megszólom az áldottat, sőt tüstént egyebet is teszek. Tudod-e, mi járt az eszemben, mialatt arról beszéltél, hogy ép szemmel hány csirkét, hány libát csenhetek el az alvó szomszédtól?
     SÁNTA KOLDUS Valami rossz vakember-gondolat.
     VAK KOLDUS Pontosan. És azóta sem ment ki az eszemből. Hosszú, erős és súlyos a kezem, mondtam magamban, és tudni fogom, hova ütök vele, ha visszakapom a szemem világát.
     SÁNTA KOLDUS Hozzám ne érj! Negyven éve csavargunk együtt, nem szívesen hozok halálos veszélyt a lelkedre!
     VAK KOLDUS Tudni fogom, mondtam magamban, hova ütök, mekkorát ütök, kit ütök meg.
     SÁNTA KOLDUS Nem tudod-e hát, hogy áldott vagyok? Úgy cselekednél-e, mint Caesar, mint Heródes, mint Néró, mint az ókor összes komisz császára?
     VAK KOLDUS Hova ütök oda neki, a jóisten áldásával, hova ütök?
     
     A Vak koldus a Sánta koldust veri. A verés tánccá alakul, a táncot dob és fuvolaszó kíséri. A Vak koldus el
     
     SÁNTA KOLDUS Egy lélek elveszett, szent ember.
     első muzsikus. Könnyen lehet.
     SÁNTA KOLDUS Jobb, ha indulok, szent ember, mert ez még az egész környéket ellenem uszítja.
     ELSŐ MUZSIKUS Pontosan.
     SÁNTA KOLDUS Gondom lesz rá, hogy ne számoljam magam a mártírok és hitvalló szent atyák közé, amíg becsületesen hozzá nem szokom ahhoz, hogy áldott vagyok.
     ELSŐ MUZSIKUS Hajolj csak meg.
     SÁNTA KOLDUS Mi végett, szent ember?
     ELSŐ MUZSIKUS Hogy a hátadra üljek, avégett.
     SÁNTA KOLDUS No hiszen, a két sánta lábam nyomban összerogy alattad.
     ELSŐ MUZSIKUS Fönt is vagyok.
     SÁNTA KOLDUS Semmit sem érzek.
     ELSŐ MUZSIKUS A szöcske sem könnyebb nálam.
     SÁNTA KOLDUS Nem bizony.
     ELSŐ MUZSIKUS Boldog vagy-e?
     SÁNTA KOLDUS Az volnék, ha biztosan tudnám, hogy áldott vagyok.
     ELSŐ MUZSIKUS Nem vagyok-e a barátod?
     SÁNTA KOLDUS Az vagy.
     ELSŐ MUZSIKUS Akkor hát áldott vagy.
     SÁNTA KOLDUS Beíratod a nevemet abba a könyvbe?
     ELSŐ MUZSIKUS Természetesen.
     SÁNTA KOLDUS Induljunk, szent ember.
     ELSŐ MUZSIKUS Előbb meg kell áldanod az utat.
     SÁNTA KOLDUS Nincs ahhoz nekem szavam.
     ELSŐ MUZSIKUS Minek ahhoz a szó? Hajolj meg az előtted lévőnek és a mögötted lévőnek, hajolj meg a jobbodon lévőnek és a balodon lévőnek.
     
     A Sánta koldus hajlongani kezd
     
     Nem lesz ez jó így.
     SÁNTA KOLDUS Nem jó, szent ember?
     ELSŐ MUZSIKUS Cseppet sem jó. Táncolnod kell.
     SÁNTA KOLDUS Hogyan táncolnék? Hiszen sánta vagyok!
     ELSŐ MUZSIKUS Nem vagy-e áldott?
     SÁNTA KOLDUS Talán az vagyok.
     ELSŐ MUZSIKUS Nem vagy-e valóságos csoda?
     SÁNTA KOLDUS Az vagyok, szent ember.
     ELSŐ MUZSIKUS Táncolj hát, hogy a csoda megnyilatkozzék.
     
     A Sánta koldus táncolni kezd, előbb botjára támaszkodva, esetlenül, majd botját elhajítva egyre gyorsabb ütemben. Valahányszor sánta lábát a földhöz veri, cintányér csendül. A Sánta koldus táncolva el, az Első muzsikus dala követi

                     (Énekel)
                     Minnaloushe surran a fűben.
                     Holdfényes szerte a tér.
                     Fönt a magasban a szent hold
                     Új szakaszba ér.
                     Tudja-e Minnaloushe: fénylő,
                     Nyugtalan szembogarán
                     Újhold száll teliholdak,
                     Telihold újak után?
                     Minnaloushe surran a fűben,
                     Senki sem ér föl vele,
                     A változó holdra nyílik
                     Változó bölcs szeme.
     
     LÁSZLÓ NOÉMI fordítása