1945_07. [1]

Fodor András naplója - 1945. július 14. szombat

Kaposvár, Lengyeltóti

Határozottan rossz közérzettel megyek a templomba s onnan a gimnázium udvarára. Végigszenvedjük Papp igazgató beszédét és a meleget. Szigetvári Kóka közben elmondja, hogy a Madisz erősen döglődik. Kovács főtitkár, Németh Bandi és Szigetvári Gyurka máris kiléptek.

Általános vigasztalások közepett, hogy ne félj, nem buksz meg latinból - végre én is belátom, hogy annak semmi értelme sem volna. Bizonyíték a bizonyítvány, melyben csak egy - kettő - három - négy - öt hármas díszlik. Van aztán 4 kettesem, na meg 3 jeles. Az egyik magyarból, s ez a fő!

Délután 3-kor könyvvásárlási szándékkal megyek le a Fő utcára. 250 pengőért veszek 4 könyvet: Veres Pétertől kettőt: a Számadást és a Falusi krónikát. Azután Gorkij Egy boldog nyár c. írását és Erdei Ferenc Magyar paraszt-társadalom c. könyvét. Wilhelm Rudival járkálok, majd fölkísérem a zeneiskolai bizonyítvány osztására. Természetesen mind a 20-25 leány és fiú kitűnőt kap. Egy darabig még kísérgetjük egymást Rudival, majd a hónom alá csapva a könyveket fölmegyek a teniszpályára.

Már vagy fél óráig üldögélek, amikor Jávor Ferkó szól, hogy itt van Kaposban Bözsi, találkozott vele. Rohanok haza. Jani bácsi nekem azt mondta, Bözsit vasárnap küldi be, de úgy látszik, ezt csak nekem mondta. Nagyék azzal fogadnak, hogy rohanjak a tüskevári állomásra a két táskával, a többit már Bözsi elvitte. Összevissza kavarodnak bennem a tervek, hiszen én mindent úgy rendeztem, hogy holnap megyek haza. Lefutok az állomásra üresen, megmagyarázmom Bözsinek az ügyet, erre azt ajánlja, gyorsan menjek vissza a csomagokért, késik a vonat, még leérek. Rövidebb utat keresek, már-már eltévedek az ismeretlen utcákban. Végre kijutok a Honvéd utca elejére. Bemegyek Kaiserékhoz. Ottó nincs ott. Nála levő dolgaimat elemelem és néhány sorban közlöm vele váratlan elmenetelemet, és hogy legyen szíves írasson be, bizonyítványomat megtalálja a házigazdáméknál. Amikor hazaérek, éppen Bözsi jön kifelé, rettenetes pillanat, az biztos. Ő is visszajött, hogy segítsen a táskát levinni, erre én meg nem voltam ott...

Nincs baj! Leérhetnénk lassabban is, a vonat sokat késik, s úgyis tömve van. A bejáratnál, ahol az utat végigálljuk, Bálint Géza utazik. Itthon teát iszom, azután lefekszünk.

Digitalizálás forrása: kéziratos napló (1945-1947) / A somogyi diák.

Digitalizálta: Balázs Zsanett [2017.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.