1945_08.[1]

Fodor András naplója - 1945. augusztus 13. hétfő

Lengyeltóti, Fonyód

Fonyód kihalt, de szép, olyan, mint tavaly. Megállok a "Pintyőke" villa előtt. A nyitott veranda oldalát belepte újra a borostyán. Nagyon mély és nagyon fájdalmas érzés, amint odatekintve Sárika szőke fejét keresem a borostyánok alatt. Összefutnak bennem az emlékek... Az üde friss levegő, a Badacsony nyugodt, koporsó alakja, a sima víz, mind-mind egy fájdalmas eszmélet a jelenben. A fövenyfürdő kihalt. Néha egy-egy orosz társaság jelenik meg, s fürödnek ruha nélkül... Jobb lesz elmennem innen, mert úgy érzem, valami megcsúfolta ezt a Balatont... az én Balatonomat.

Itthon várjuk Édesanyámat az állomáson. Ott találkozom Hidasi Margittal. Sokáig beszélgetve előjön a szó Sárikáról. Elmondok róla mindent 43. szept. 7-től. Szinte jól esik így mindent elbeszélnem. A vonat későn jön. Már nincs messze éjfél, amikor Édesanyám beszámol útjáról. Margit néni Mérőben beteg, Mancinak még nem született meg a kisfia.

Digitalizálás forrása: kéziratos napló (1945-1947) / A somogyi diák.

Digitalizálta: Balázs Zsanett [2017.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.