1947_04. [2]

Fodor András naplója - 1947. április 4. péntek

Lengyeltóti - Fonyód

Fél 8-kor fölkelek és elindulok. Torkom szúrós és fúj a szél, de nem számít. Annyit nem árthatok magamnak, amennyit itthon maradásommal szellemi önérdekemnek.

Odafelé szerencsém van, csak a közvetlen Fonyódhoz vezető Rőzsei úton kap szembe a hideg, hullámzó, út menti árvízen keményedő szél, igaz, átfú rendesen.

Az ajtó nyitva van, s félelmem, hogy Takáts itt sincs, rögvest tárgytalanná válik. A konyhában találom, meleg teával, vajaskenyérrel kínálnak. Nagyon kellemesek velem szemben Nellikével, csak a fejemet szállta meg valami náthára emlékeztető nehézkedés, eltömítve torkomat, orromat. Később egy kalmopyrin ettől is megszabadít. Gyula nyárról ismert szobájába megyünk, a Berzsenyi Társaságról, újságcikkről beszélgetünk, aztán a Délsziget folyóiratot nézzük, ahová verseimből küldött. Majd, mint aki tudja, hogy mi kell a gyereknek, előveszi verseimet, és sorra elolvassa őket, hozzáfűzve szűk megjegyzéseit. Első eset, hogy átfogóbb véleményt is mond rólam... "Látszik, hogy már találtál olyan utat, ami a tiéd, vagy hozzád közel esik." De, a versek válogatásnál továbbra is régi szempontjait érvényesíti, a szép, rövid vereseket szedi ki, a Pókfonált, a Képek magamrólt, pedig elég előkelő helyre, a Diáriumhoz küldi őket. Előttem írja meg a levelet, együtt visszük a postára. Csorba Győző Szabadulás című verskötetét nézem, az éppen érkező Sorsunkat. (Sajna, nincs benne versem.)

Azután Takáts is olvas saját verseiből. Elismerő véleményemnek örül, s elmondja, hogy az egyéni zamatot ő is nagy jelentőségűnek tartja költészetében. Látszik, hogy tisztában van avval is, amit a fiatalokra tett hatásáról mondok. Darázs Endre, mint kiderül, végig rajta nevelődött. A légópincében József Attilát, és az ő verseit olvasta állandóan. Elgondolkozom rajta, hogy velem is, ki költészetét kevésbé tartom példa értékűnek fejlődésemhez, Darázshoz hasonló odaadással foglalkozik.

Délután felballagunk a templomba, a Szentsírhoz. Sok problémát megforgatunk, irodalomtól a politikáig. Hallok a budapesti irodalmi mozgolódásokról. Mond néhány mulattató mozzanatot is, például Dallos Sándorról, aki előtt a spiritisztánál József Attila szelleme jelent meg, s szidta a mai rendszert, hogy ezek merik őt propagálni!

Gyulával, ahogy azt reméltem, jólesőn összemelegedtünk, s reménykeltő a ma előkészített fejlemény, a Diáriumban való megjelenés is. Takáts is hangsúlyozza, hogy ez nagy szó, mert a negyedéves gyűjtemény 3000 példányban jelenik meg Pesten.

Átugrom még Cséplő Lenke néniékhez, élénken bíztatnak a nyári vakációval kapcsolatban, szobám készen áll, várnak. Jövök is majd, ha lehet sűrűbben, mint a múlt nyáron.

Fél 6 fele válok el vendéglátóimtól, akik valóban minden köszönetet megérdemelnek. Különösen Gyula mutatta ki önzetlenségét, az utolsó percig.

Digitalizálás forrása: kéziratos napló (1945-1947) / A somogyi diák.

Digitalizálta: Farkas Márta [2018.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei. 2018.

Fodor András naplója - 1947. április 15. kedd

"Leérettségizdiztem" fizikából. Kelemen is mondja: -Azt hiszem, magával sem lesz baj! -Én is remélem. Ötödik, lyukas órámban Fekete Tamással és Zólyomival az oldalamon, nagy méltóságteljesen, besétálunk a városba. Az ilyen, szabad pillanatokban azért, tapasztalom a fiúk rokonszenvét. Molnár Tamás jön, s lobogtat felém két papírost. Rudi és én szólíttatunk föl benne, hogy 25.-én esedékes taggá avatásunkra írjuk meg Curriculum vitaenket a Berzsenyi Társasághoz.

Hatodik óránk is van, torna, Sajkás ötletére fölmegyünk a gimnázium tetejére. A kilátás gyönyörű a várost övező dombhajlatokra.

A meleg nagy, hazaérve hirtelen átcserélem 5 hónapja hordott, halálra unt posztóruhámat.

Rudival meghívót kaptunk a Tudomány és Irodalom kritikáját, és az új szám összehozását célzó ülésre. Fontolgatjuk, hogy nem megyünk el, végül, az Egry-tanulmány legépeltetése érdekében mégis odamegyünk. Balla, a József Attila kollégium igazgatója ül bent éppen, és mondja a maga kritikáját. Annyit ő is említ, hogy a jelenlegi szerkesztőség nem jó cégér (Dobó, Erdei, Havas, Tömpe, Takács László). Én megerősítem a véleményt, de ez nem jelent semmit. Maguk is elismerik, hogy a marxi szellemet nem hagyják ki a lapból. Később, a következő szám összeállításánál ismét verset kérnek, sőt, követelnek tőlem. Megkötöm magamat, kijelentem, hogy ilyesmi nincs szándékomban. Gyanúsítanak, hogy bizonyára kaptam egy pár pofont a másik oldalon, verseim közöltetése miatt. Meggyőzöm őket, hogy amennyiben ilyesmi közelebbről érintene, itt sem volnék. Beleegyezem, hogy a következő utáni számba ismét adok verset.

Hamarosan elmegyünk, Rudival meg kell beszélnem egy Whitman verset, amit fordítok. Nem tanulok, csak egy órát, viszont a Pioneer, pioneer-t fél 1-ig fordítom.

Digitalizálás forrása: kéziratos napló (1945-1947) / A somogyi diák.

Digitalizálta: Nagy Fruzsina [2017.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei. 2018.