1947_05. [2]

Fodor András naplója - 1947. május 15. csütörtök

A kiállításra kész, bántóan ünnepi városban nővéreméket kell megkeresnem, akiket már valószínűleg behoztak Buzsákról, autóval. Találkozom Takátscsal is. Annyit mond, hogy elhozta nála lévő verseimet, küldjem el mind Csorba Győzőnek.

Fél 12-kor látjuk egy népviseletes falu bevonulását a templomba. Valószínűleg bent van már Buzsák is. Csakugyan dél felé jönnek ki, elöl Baba nővérem, s mögöttük a többiek, köztük Bözsi. Egész jóképű menyecske lett. S általában, a buzsáki csoport igen egységes látvány. A kiállítást akarjuk megnézni Rudival, s bevágódunk a buzsákiak közé. Leszedjük a kék-fehér szalagot, ugyan, ki mondja meg, hogy nem tartozunk a csoportba?

Ámulva figyeljük a menetben, milyen gazdag a megye változatokban, Csökölytől Törökkoppányig, Szennától Karádig. Már a fejrevalók sokfélesége is meglep a különféle csipkés, bokrétás díszektől a kúpos fejkötőkig, hosszú, reneszánszsüvegekre emlékeztető kontyhosszabbítókig, magasra kötött kendőkig.

Szép a kiállítás is, egészen pesties arányú. A múzeumot is megtekintjük. Lejövet fényképezik a népviseleteket, Baba mellé meg odaáll valami kommunista-jelvényes férfi. Később derül ki, hogy Molnár Erik népjóléti miniszter volt. Bözsi, Baba és Jani bá már olyan ideges, hogy beszélni sem lehet velük.

4-kor Egyeddel és Rudival megyünk a Parasztpártban lévő Vaszary emlékkiállításra, ahol főként egy Bernáth kép, a Walchensee ragad meg. Vaszary franciás könnyedsége, Rippl-Rónai élénk színei, Garay és Kúnffy nagy arányai, Liebstöckel, Ruisz néhány jó vízfestménye, Zámbori-Soós mutatványai maradnak még meg bennünk.

A színházhoz oldalgunk. 6-kor kezdődik az előadás, Bözsiék már végkép megfeszültek a hangulattól. Kapunk tőlük jegyeket, úgyhogy beülhetünk a hetedik sorba.

Felmegy a függöny, a színpad hátterében mezítlábas, cifraruhás elemista lányok, összekulcsolt, páfrányt tartó kézzel. Indul a Pünkösdölő játék, énekszóra. Egymás keze alatt bújnak ki, s alkotnak új sort a leánykák. Eredeti, szinte hamvasan tiszta jelenet.

Második szám a polgárista lányok népi tánca és köszöntője, hasonlóan teljes hatású. A harmadikban, a beöltöztetett gimnazistalányokkal már csökken az igazi élvezet. A keristák száma egyenesen pocsék.

Szünet után ellenben jönnek ismét az igazi élmények. Törökkoppány és Szenna ízlésesen eredeti lakodalmas jelenete, s Buzsák.

Bözsi jelenti be, némi meghatódottsággal, s érezhetően "értelmiségi" kiejtéssel. Táncosuk nyíltszíni tapsot kap, oly kicsattanóan lendületes, magával ragadó. Jönnek a párok. Szépen megy a tánc, két tapsot kapnak ők is. Dalaikat, a Már Buzsákra két úton kell bemenni-től a Kanászbojtárig kívülről fúvom, mégis végigizgulok velük minden részletet. Ütöm is ám a tenyeremet, cefetül. Vitathatatlan: Buzsák a legjobb hatású itt is. Rudi el van ragadtatva.

PDP-s lányok elég ügyes népi tánca után még egy nagyszerű élvezetben részelek: a Nyakas vezényelte gimnáziumi vegyeskórus énekelte Forr a világ Kodály kánon hallgatásánál. Csaknem pecsenyévé tapsolom a tenyerem. Ismétlik is a számot, mondhatom, elemi erővel ragad meg.

Dicséret Nyakasnak és Tibor Istvánnak, kiknek részük van ez est előkészítésében. Azt hiszem, e két ember keze alatt -néhány év múlva- egészen átformálódhat a város szellemi élete. Valószínűleg a nagy élmény oka annak, hogy egész éjjel nem tudok aludni. Éjfél után 4-ig próbálkozom, de aztán megadom magam.

Digitalizálás forrása: kéziratos napló (1945-1947) / A somogyi diák.

Digitalizálta: Nagy Fruzsina [2017.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei. 2018.

Fodor András naplója - 1947. május 16. péntek

Magyar írásbeli. A tételkihirdetés valóban izgalmas és váratlan. Ady magyarságszemlélete és nemzetféltése. Rudival kerülök egy terembe. Amitől féltem, bekövetkezik. Igen lassan megy az írás. 11 után már olyan kimerültnek érzem magam, s annyira bennem van az ébren eltöltött éjszaka, hogy nem csoda, ha csak fél 1-kor adom be fogalmazványomat. Keservesen vonszolom haza magam. Némi vigasz itthon, hogy az asztalon Szász Imre küldeményét találom. Új angol verset kértem tőle, s két könyvet küldött, egyet kölcsönbe, ahogy kértem (Albatros Book of Living Verse) a másikat viszont, T.S. Eliot válogatott verseit, örökül. Levele a szokott, különleges stílusú. És még ő írja rólam, hogy stílus-misztifikátor vagyok!

Háromra átöltözöm, s kissé megújulva megyek Kling Ádám féle latin-előgyakorlatra. De fáraszt a forró hangulatú közösség s az olvadozó hangulatú Ádám

Úgy beszéltük meg Sisztivel, hogy felmegyünk Edithez. Belépőként Ortega könyvét viszem magammal. A környezet megfelelő lenne, külön szoba, háttérben maradó mama, de a komolyabb érintkezési lehetőség megint elúszik előlem. Főleg a rövid időt okolhatom ezért, s némileg Siszti jelenétét. Annyit legalább elérek, hogy vasárnap délutánra bejelentem magamat, látogatóként.

Programbűvészként fölmegyek az olvasóterembe, de nem is olvasok, egy fiúnak adom oda az Erdélyi kötetet, s elvezetem Rudihoz. Rudi épp oda készül, ahonnan jöttünk, én ellenben hazaindulok. A Bajcsy Zs. utcán találkozom Edittel és Szecseyvel, a könyvtárba mennek. Bosszús vagyok. Visszafordulok, elkísérem őket, de nem megyek föl. Edittől marad egy meleg kézfogás.

Itthon megírom a melléklendő levelet Csorba Győzőnek.

Digitalizálás forrása: kéziratos napló (1945-1947) / A somogyi diák.

Digitalizálta: Kovácsik Kinga [2018.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei. 2018.