1948_05. [2]

Fodor András naplója - 1948. május 5. szerda

Egy évben kétszer hagytam vetetlenül az ágyamat. S most másodszor - amilyen peches vagyok - éppen rajtakapott vétkemen a szobában vizitáló Keresztury.

Nagy választási uszítás folyik étkezés közben. Velem is írattak kortesrigmusokat Szász Imrére, Latorral Kardosra. Vekerdy Jóska közli velem, hogy Kucsmán elnökjelöltségről való lemondása következtében ő áldozza föl magát ellenjelöltként. Az új fölvételi rendszer, a nyári bent maradás változott elvei és egyéb statútumot veszélyeztető progresszív tervek miatt minden eshetőségre el van szánva, csak Nagy András megválasztásának lehetősége zárassák ki. Izgatottan számolja, hány szavazatra esélyes. Harmincöt voks biztos: ez elég a győzelemhez. Mindazonáltal sötétnek látja a jövőt. Érdekes ember: az önzetlen önzés példája.

Vacsora előtt Csatári kap el: - Ide figyelj, Bandi, Vekerdy az ellenjelölt. Kardos, Nagy András közül Nagy Andrásra kell szavazni! - Jó - gondolom magamban -, várjál csak. Dróton rángatható azért még nem vagyok.

Nagy András papája, Adorján éppen velünk vacsorázik, ő a szerda esti előadónk. Mind nyájunkat meggyőz a helyes beszédtechnika fontosságáról, de mi lesz fiával az elnökválasztáson?

Tizenegykor választás. Hatalmas megrökönyödés. Nagy András 32 :20 (!) arányban alulmarad. Dühös lehangoltság a másik oldalon: "Ügyesen csinálták!"

Közben durva nagy tréfa: a késve érkező Brusznyai Árpáddal elhitetik, hogy ő lett az elnök. Egy ideig hiszi is. A választási ceremónia végén formális lehúzás. Egyébként feszült, mondhatnám, puskaporos a hangulat. Dani szavait hallom néha: - Oppozícióba vonulunk. Nem leszünk bolondok továbbra is kulizni. Ez a harminckét ember most aztán vezesse is a Kollégiumot!

Digitalizálás forrása: A Kollégium. Napló 1947-1950.

Digitalizálta: Tarr Zsófia [2009.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1948. május 19. csütörtök

Lengyeltóti - Fonyód - Budapest

Mint általában, csak az utolsó percekben veszem észre, hogy milyen szépen zümmög a hazai május. Gyöngéd melegség áramlik a kertből. Édesanyámat azzal vigasztalom, hogy egy hónap múlva itt leszek újra.

Takátsot a pesti átszállásom előtt megtalálom a Gallé gyógyszertárban, Nellinél. - No gyere, Bandi, mesélj nekem! - hív magával Itáliából megtért volt osztályfőnököm. Egykettőre kilyukadunk a közös írói-politikai problémáknál. Takáts Illyéssel, Némethtel méri magát: kivonulásról, elhallgatásról beszél. - Készül a kaszárnya - mondja -, s aki jól érzi magát a kaszárnyában, az majd belemegy. Ott aztán, ha tud kiabálni, többre is viheti. Lesznek majd őrmesterek, lesz kimenő. Hát csinálja, akinek tetszik. Illyés biztos nem fog belépni a pártba, de ő azért még tudja tartani magát, mint bizonyos mértékben forradalmár költő. Németh? Németh semmilyen pártba se fog belépni. Nem írnak az írók? Hát nagy szükség van most az irodalomra? Nem kell az irodalom. Nem lesznek folyóiratok? Nem jelenünk meg.

Darázsról, kommunista pártról, Berzsenyi Társaságról esik még szó, melynek legutóbbi nagy jelentőségű demonstrációja után ( Németh László, Illyés Niklán!) aligha lesz módja még egy ilyen ülést összehívni. A vonaton a Csillag új számát olvasom. Látom, Darázsnak kikkel kell vetélkednie. ( Katonák c. verse különben szép.) Új név például Kuczka Péter, ki Rigó bácsi -ról és a Több cukor -ról ír verset. Csakhogy folyamatosan leírva egy-egy szakaszát, észreveszi-e valaki, hogy verset olvasott? "A forgalmunk nőtt. Vidékre küldtük lovait és egy autót vettünk, egy új GMC-t, nagy amerikai kocsit. Az egész üzemi bizottság, bizalmiak s igazgatók, röviden: minden felelős személy azon gondolkozik, Rigó bácsival mi legyen?" Mindemellett el tudom képzelni, hogy bizonyos pártirányítók megilletődve citálják majd e forradalmian új hangot: "A Klementisz, a Gál János, meg én / a gyár dolgairól beszélgetünk." A lap tengelyébe egyébként - Németh Andor József Attila-publikációja mellett - Aczél Tamás középszerűen patetikus hitvallása található. Zelk, Vas szép versei a fő rovat végén árválkodnak. Megtalálom Kardos-/ Pándi/-nak azt a cikkét is, melynek egy mondatát stilárisan én tettem helyre, ("a szárítókötelekkel hálózott bérkaszárnyák" helyett "abroncsokat" akart írni, de legalább kétsége támadt, rendben van-e így, s elfogadta kiigazításomat.)

Minden külső-belső zökkenő nélkül iktatódom vissza a Kollégiumba. Latortól hallom, hogy óramulasztásaimat észre se vették. Újság: nyilvánosságra került a kidobandók kerete: a két Garay, Rusvay, Vekerdy, Cseh, Moravcsik, Házi, Keszthelyi, Gyapay. A derék Keszthelyi ellen mindössze az a vád, hogy nehezményezi a cserkészek-úttörők egyesülését.

Digitalizálás forrása: A Kollégium. Napló 1947-1950.

Digitalizálta: Hegedüs Nikolett Mónika [2018.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei. 2018.