1949_06. [1]

Fodor András naplója - 1949. június 28. kedd

Nem tudom, a hidegtől-e vagy a félelemtől, de alig győzöm visszatartani vacoghatnékomat. Mit hoz vajon a délelőtt? Forma szerint átvettem mindent, de agyam kerekei csikorognak. Szásszal együtt megyek Pestre. A hosszú, sima fiú magabiztossága (bár ő is izgul belül) némi erőt ád. Kávét és rumot itat velem a Rákóczi út sarkán. A hideg Duna, a nők megszokott látványa után ez a mozzanat baljós kényszeredettséggel tölt el.

Kilenckor jutok be Klaniczayhoz. Hűvös! - ez az első benyomásom. Véletlenül megpillan­tom előtte levő írásbeli dolgozatom bírálatát. Jó - ez áll alatta. Megdöbbenek. Ezt nem vártam. S e megdöbbenés (akkor is érzem) lelkileg teljesen tönkretesz. Mintha bélistáztak volna. Úgy is kezdem a felelést, mint aki bármit mond, úgysem segíthet a sorsán. Az első legendákról, a kódexekről kell számot adnom. Rosszul beszélek, mintha összezáródtak volna emlékeim rekeszei. Mindinkább érzem helyzetem reménytelenségét. Balassi szerel­meit összekeverem. Csőd az egész vonalon. Klaniczay sziszeg... fanyalog. Valamit ma­gyarázkodom, föl se veszi, annyit azért mégis elhisz, hogy Balassit jobban ismerem, mint ahogy reprodukáltam.

Szász kitűnőre ment irodalomból, nyelvészetből is. Vigasztal, hogy Németh Gyula még segíthet rajtam. Ő csakugyan jóindulatú. A Módszertan, a Fonetika, még a finn is megy szépen, de a mi vizsgakövetelményeinkben nem szereplő Leíró nyelvtan Igealakok fejezeté­nél elakadok. - Látom, hogy tud és tanult is, de egyenetlenül - közli a végén. - Eleinte azt hittem, hogy kitűnőt vagy jelest adhatok... nem tudom, adhatok-e jót? - Mintha leforráz­tak volna. Kezdem sejteni, hogy irodalmi jegyem nem kettes, csak elégséges.

Szépen vagyunk! A fáradtság, kimerültség miatt még elkeseredni sem tudok, csupán valami szorongást viszek magamban hazáig. Rádicsnak sem sikerült jelesen a Szalai-vizsga.

Hasztalan próbálnék tanulni, inkább hagyom ismét elcsábíttatni magam Colinnal a Városi Színházba. - A világ egyik legjobb hegedűsét fogod hallani - jelzi előre. Csakugyan, Ginette Neveu játéka szenzációs. Fekete arca férfias, orrát az égbe dugja, két combját szétfeszíti, mint a szülő nők, de a játéka csodálatos. Beethoven, Brahms versenyműveit halljuk tőle. A Brahms-mű második tétele közben félig alszom, a harmadikat feszülten figyelem. Finn szavak járnak vissza a fejembe.

Digitalizálás forrása: A Kollégium. Napló 1947-1950.

Digitalizálta: Nagy Adrián [2018.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei. 2018.