1950_04. [2]

Fodor András naplója - 1950. április 2. vasárnap

Hirtelen jött parancsra ki kell vonulnunk Vorosilov marsallt fogadni. Fél hétkor kelünk. Hej, micsoda keserves vonulás ez! Egy lány azt mondja rám, olyan vagyok, mint a savanyúkáposzta. így igaz.

Akivel háromkor a virágzó fánál - kérésére - randevúzom, ő sem lehet sokkal elégedettebb velem. Illyés Hősökről beszélek, és a most külön kiadott Két kéz című költeményét viszem magammal, s el tudom képzelni, hogy ezeket egy padon ülve fölolvasom. A Gellérthegy üdítő látvány. A nekibátorodó zöld bokrok, füves pázsitok, égbe szórt szirmok bűvösen szépek. Karavánszerűen vonulnak föl a tavaszt áhító pestiek.

Féltem, hogy a mindent átsugárzó napfényben érdektelen lesz a partner arca. De nem, eléggé szemrevaló, sőt egyensúlyosabb, harmonikusabb, frissebb, mint máskor. Sétánk mégiscsak lődörgős. Erőtlen vagyok, unalmas. A nyüzsgő emberek látványa szétszedi figyelmemet. De nemcsak ők, a lenti tájék, Budapest remek panorámája is elhatalmasodik rajtam. Annyira körülvesz a világ, hogy folyton zavarban vagyok. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni a lánnyal. Hol van az elképzelt lehetőség arra, hogy Illyést olvassak neki?

Elborult. Erős szél kavarodott. A Lánchídon a zászlókkal együtt hajunkat is fújja.

Hát, Illyés Gyula, vereséget szenvedtünk. Nem baj, nem vagyunk mi csak költők, megértjük az embereket. Vagy éppen azért vagyunk költők?

Sárosi Bálinthoz megyek. Otthon van. - Ráérsz ma este? - Igen. - Háziasszonya, Joli néni, kirándulni ment, felfrissültén jön haza, mint egy kis bakfis. Nagy ifjontiságábán lányát és engem bújtat egymáshoz. Nem tiltakozom, de a helyzet felismerésében ügyetlen, sőt alamuszi vagyok.

Bálint váratlan terve, hogy menjünk el Máriához. Érdekes ember: teljesen leszámolt a lánnyal, tisztában van minden gyarlóságával, mégis bántja, hogy nem jelentkezett a Mártírok útján bizonyos még ott maradt dolgai ürügyén. Most hát mi megyünk a gellérthegyikollégiumba. Fáradt vagyok, kissé kelletlenül nézem az összetapadt, csókolózó párokat.

Mária persze nincs otthon, elment a pasasával. Egy kollégista lány szolidaritást vállal Bálinttal, miközben ő indulatos sorokat ír a távollevőnek.

Megható jelenet, ahogy a lépcsőkön lebotorkálva a Gellért előtt várja Bálint a villamosokat, hátha ők jönnek... Egy Bertalan utcai kocsma zajában végül is Bálint az, akinek a tánczene zajában vigasztalásul fölolvasom Illyés verseit. Tudom, hogy mindez egy fantaszta gesztusa, de nemcsak arra jó, hogy eltereli Bálint gondolatait, ebből tudja meg - mondja is -, hogy nem váltunk kiábrándult kispolgárokká. Bár egyelőre elütöttek tőle, hiszünk szociális küldetésünkben. S jólesik tapasztalnom, hogy Bálint is mindent az emberen keresztül ítél meg: politikát, művészetet, zsenialitást.

Digitalizálás forrása: A Kollégium. Napló 1947-1950.

Digitalizálta: Mátrai Balázs [2018.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei. 2018.

Fodor András naplója - 1950. április 30. vasárnap

Füleppel a Szépművészetiben. (Rádics Jóska, Simon Pista, Bessenyei Gyurka, Bugán Jóska, Kurucz Jenő, Németh Lajos, Kormos Pista és Varga Pista.) Csak három termet nézünk meg tüzetesen: a nagybányaiakat. Az Öreg Szinyeinél át akarja adni a szót Némethnek, de ő elhúzódik, mondván: - Nem tartom haladóknak az impresszionistákat. - Hát kit tart annak? - Courbet-t és később Rjepint. Mintha hallanám, ahogy Fülep nyel egyet, s vele együtt a többiek. Szaván fogjuk az Öreget, miért szereti annyira Szinyei léggömbjét. Oly remek plaszticitással írja körül a ballon, az ég és a föld valóságos viszonyát, hogy végül már vidáman száll velünk a cikkelyes, csíkos léggömb.

Kint a Kéményseprő napos udvarán üljük körül professzorunkat. Nem közvetlenkedik, de tekintélye, humora mégis központivá teszi.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Kovács Krisztina [2019.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.