Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Teljes érzelmi közömbösséggel lépünk be a Kollégium ajtaján, de a bent tapasztaltak rögtön kellemetlenül érintenek bennünket. Szekrények a folyosón, politúrszag, zsúfoltság. Benyitunk néhány szobába: emeletes ágyak matrac nélkül, csak sodronyostul. Végigjárjuk az épületet. A jobb szárnyon vannak a lányok. Némelyik ajtó mögül vegyes hangok szűrődnek ki. Szegény Eötvös-kollégium! Sárosi Bálint és Nagy Micu szobája! valaha itt laktam, meg ott, meg amott. Minden megváltozott, de talán bele tudunk illeszkedni. Ezt a talán-t csak addig hordozom, amíg a földszintre lehozott táblán meg nem pillantom a diákszálló "életszabályzatát": 11 után tilos a bejárás, 10 után nem éghet a villany, 48 óránál hosszabb eltávozás nincs stb. Hiszen ez nem diákszálló, hanem kaszárnya. Kaszárnya-kupleráj, ötlik eszembe, arra a nőre gondolva, aki olyan hetykén fordult be előttem az üvegajtón. Végre a földszinten, az egyik volt igazgatói szobában (Lutter vajon hová tűnt belőle?) találunk matracos üres ágyat. Arrafelé már itt-ott kollégista is akad. Fábián lemászik kedvünkért az emeletes ágyról, halkan, röviden és határozottan fölvilágosít bennünket, hogy mi van itt, hogy minden beutalt régi ember kifele készül, Ő is, de még Hrabecz is. Örüljünk, ha nem kaptunk beutalást. És a könyvtár? Oda se lehet szabadon bejárni, nyilvános olvasóterem lesz.
Egyszerre megértjük, hogy Eötvös-kollégiumi pályánk, mely az utóbbi időben egyre formálisabb lett, befejeződött végérvényesen. S ha már úgy sincs Kollégium, nincs mit sajnálni, amiért elkerülünk innét, de aligha bocsátanánk meg önmagunknak, ha itt maradnánk ebben a tömegnyomorban. A négyszemélyes kettős szobákban 16-an feküsznek. Pocsék érzés az emeletes ágyon, lepedő, vánkos nélkül elnyúlni. Kis, bajszos emberke égeti a lámpát. ..
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap