1950_11. [2]

Fodor András naplója - 1950. november 15. szerda

Borzalmas esőben, szélben kelünk át a Dunán. Az Eötvösben állandó helyünk a "Fülep Múzeum". Kormossal kiegészülve magához Fülephez is bemegyünk. Azzal kezdi, hogy Basch Lórántnál adódna lakáslehetőség nekünk, perifériára szakadtaknak.

Colin új leveléből a már harmadszor megpendített Bartók- Schönberg-összevetést citálom:

...Jelenlegi olvasásom Thomas Mann Dr. Faustus című regénye. Ezt nem tartom jó regénynek, bár zeneileg kitűnően tájékozott lehet Mann. Vannak különböző párhuzamok Adrian Leverkühn és Schoenberg pályája között, de abban biztos vagyok, hogy Mann nem akarta Schoenberget rajzolni Leverkühn személyében. Schoenbergről való megjegyzéseid jók. Igaz például, vagy legalábbis úgy látszik, hogy nála nem szemlélhető a "Teljes ember kettős arca", mint Bartóknál. Ez viszont nem fontos, mert nem fordul elő Chopinnál sem, aki a 19-ik század egyik legzseniálisabb zeneszerzője volt. S ami Schoenbergben a népzenét helyettesíti, az a hagyomány. Dallamszerkezete például, közvetlen utódja Wagnerének. Csak a dallam fontos. Az összhangzat meg az ellenpont mind a dallamból származik. A dallam tulajdonképpen minden zenének a lényege.

Atonális zene nincs. Még Rawsthorne-ról szóló cikkemben is mondtam ezt. Schoenberg középső korszakának zenéje, amelyet atonálisnak szoktak nevezni, annyira más, hogy még magyarázat sincs rá. De azon nem lehet kételkedni, hogy aki Schoenberg Harmonielehre-jét írta, képtelen lenne "atonális" zenét írni. Annyira benne van a vérében a múlt hagyománya. Csak olyan kifinomult módon használja mindezt, hogy tonális rendszerét kitalálni nehéz. Tizenkét hangú zenéje éppen olyan rejtélyes, mert ő sokkal bonyolultabb technikával használja, mint a kevésbé zseniálisak. Van például olyan nyílt, könnyen érthető tizenkét-hangú zene, amely papíron senkinek sem okoz nehézséget. Igaz, hogy a bonyolultság nem mindig jó, sem az egyszerűség mindig rossz. De véleményem szerint, az olyan tizenkéthangú zene, ahol a "hangsort", azonnal lehet látni, majdnem mindig rossz. Schoenberg zenéje azért jó, mert neki a "hangsor" csak technikailag fontos, és mindig rejteni akarja. Sőt, még a szakemberek sem tudják mindig a "hangsort" kitalálni Schoenberg zenéjében. Nála a zenei szépség a fontos. És ha Schoenberg fogalmai szerint a szépség olyan erős disszonanciákban él, nekünk nem szabad ordítani, hogy "Ez nem zene, nincs benne dallamosság". Hiszen Schoenberg disszonanciái nem erősebbek Bartókéinál. A különbség az, hogy Bartóknál leggyakrabban akkord formájában fordulnak elő, Schoenbergnél viszont nem, inkább több dallamvonal ütközésének eredményeként. . . Így hiányzik Schoenberg disszonanciáinak az a dinamikus vonzása, amely oly izgatóvá teszi Bartókéit.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Brém Zsuzsanna [2012.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1950. november 17. péntek

Kormos Pistával futólag Fülepnél. Az Öreg nagyon belemelegszik a beszédbe. Már készülődünk, amikor a várkonyi zomotorokról, áldomásokról, az ottani népdalokról kezd beszélni. El is énekel egyet-kettőt, cseppet se zavartatva magát.

Pistát otthon Domokos Matyi várja sakkpartira. Míg ők a fekete-fehér tábla fölött tusakodnak, én elolvasom Juhász Feri új költeményét, az Apám-at. Mondhatom, nagyon szép, sokkal jobb, mint a Sántha család, s bátran mérhető Illyéshez. A Két kéz óta nem olvastam ehhez foghatót.

Most már rendszeresen, hetenkint járunk ide a Báthory utcába, a hangulat - mint ma is - kiszámíthatatlan természetességgel alakul. Mozgalmi dalokat, egyházi énekeket, kollégiumi "haladó hagyományokat" s végül népdalokat zengedezünk. Közben teát meg bort iszunk.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Pécsi Anita [2019.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.