Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Iskolai programként kell részt vennem Lukács György sematizmusról szóló írószövetségbeli előadásán. Órás késéssel érkezem, nem nagyon érdekel a téma, inkább a légkör. Valószínűleg itt van Juhász Feri és Kormos is, de eleinte senkit se látok az ismerősök közül. Mellékteremben hangszórón hallhatom csak az előadót. Azt fejtegeti - Fülep aligha értene vele egyet -, hogy a kompozícióhoz nem művészi erő, hanem eszmei tudás szükséges. Ezzel kapcsolatban hozza szóba Juhász vígeposzát. Jobban szétnézve látom, hogy Benjámin László ül mellettem, kiről úgy hírlik, hivatva lesz a Szabad Nép-ben eme szóban forgó jégvirág kakasát lenyisszantani. Gunyoros arcot vág, amikor Lukács kijelenti, hogy Juhász az egyik legeslegtehetségesebb fiatal költő, s némely sorát elragadtatással olvasta, de hát - a vígeposzában nincs kompozíció.
Elvont elmetorna, vagy ha jobban tetszik, logikai bűvészmutatvány ez az előadás.
A szünetben összesodródom Rézzel, Juhásszal. Feri fáradtnak, izgatottnak látszik, ám leplezetlenül örül, hogy Lukács elismerően nyilatkozott róla.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap