1952_02.[1]

Fodor András naplója - 1952. február 15. péntek

Az Alkony úti iskolán kezembe kerül a Csillag új száma. Keszi Imre ír benne Juhász kötetéről. Igényesebb hangon, okosabban, mint az eddigi bírálók. Egyik oldalról nagyon dicséri a szerzőt, másrészt viszont kimondja rá, hogy Sinka és Sértő az igazi mesterei...

Jellemző, hogy Keszi írása elé külön bevezetőt iktattak, melyben a Csillag szerkesztőbizottsága bejelenti, hogy saját kritikusával több ponton nem ért egyet (főleg természetesen a dicséretekben).

Érdekes még ebben a számban Vas István verse (1945. febr. 12-15). Egészében talán nem jelentős, de a vége vakmerően dodonai: reményt ad arra, hogy a korszaknak, amiben élünk, egyszer vége lesz.

Amikor hazaérek a Szabadság-hegyről, Matyi már ott hever az ágyán, s bőszen adja magának a sakkot, mattot. Együtt megyünk a Széher útra. Dóra csak azt közölte velünk a Körtéren, hogy nem jöhet.

Fülep ugrós kedvében van. Kifejti véleményét a nők egyenjogúsításának káros voltáról. A természetet nem lehet megcsalni, nem hiába teremtődött a nő a férfitól nagyon különbözővé. Rossz vége lesz ennek! Néhány évtized múlva majd jelentkezni fog az eredmény az akkori új nemzedéken, mint ahogy Amerikában már most is rendkívül nagy az idegbetegek száma, s lám, a Szovjet is az őrült gépesítéssel lényegében ugyanazt csinálja.

Szóba kerül a mesterséges megtermékenyítés, amivel javában foglalkoznak manapság. Erről jut F. eszébe egy vonatban felejtett olasz folyóirat, amelyben az olasz trónörökös családi életét teregették ki, jellegzetes olasz exhibicióval, kiírva azt is, hogy a Trónörökösnő közvetett megtermékenyítés révén szülte gyerekét. Innét lép át az Öreg az olasz erkölcsök különös világába. A század elején Dél-Itáliában még nem volt szabad a nőknek egyedül járniuk. Persze ha akartak, azért így is csak félreléphettek, viszont a legtisztességesebb családi élet valóban ott volt. Újabban Olaszországban is változnak a viselkedési szokások. Előfordult például, hogy Firenzében, a San Miniatóra fölmenet a temetőben közösülő párra bukkant. - Én nem vagyok prűd - emeli föl a szavát -, de amikor azt ott megláttam, úgy fölkavarodott a gyomrom, hogy megfordultam és visszamentem.

A témát nem lehet könnyen otthagyni. Egy szusszal elmeséli Fülep az északi népek nemi életéről, szexuális erkölcséről való tudalmait. Azt föltételezi, kell itt valami vérségi adottságnak is lennie, mert a német lányok például egytől egyig elvesztik a szüzességüket házasság előtt. Ez náluk hagyomány. A torontáli sváb lányokról például lehetett tudni, hogy tizenhárom éves koruk után már kaphatóak. S Németországban, Ausztriában ugyanez volt a helyzet a parasztság, kispolgárság körében. Sőt Eulenburg hercegnő felvilágosította őt, hogy az arisztokrácia körében is. Mennyivel jobb ez a metódus, mint a franciáké!, mert a német nők a házasságban tisztességesek, a franciáknál viszont, még ha zárdában nevelkedtek is, a házasságban jön a háromszög meg a négyszög. Ám hogy a német asszonyok se maradjanak folt nélkül, elmondja, hogy Bécsben a legelőkelőbb kávéházak legelőkelőbb dámáit is meg lehetett kapni bizonyos pénzen. - Én magam is kipróbáltam, úgy is van - jegyzi meg soktudó mosollyal. Szól a telefon ... Pardon ... Buona sera! - Zádor Annával eszmecserézik olaszul, mi meg hunyorgunk egymásra jókedvűen azon, hogy az Öreg milyen jókedvű.

- Hol hagytam abba? - Matyi tudja. Folytatjuk a témát. Szó kerül különböző népekről. - Mitől van az, kérdezem, hogy az északiak ... - annyira erotikusak? - fejezi be Fülep, s rávágja rögtön: - A fene tudja, ezt én sem értem. - Ritka eset, amikor ő nem tud valamit. Azt sem tudja, miért éppen Németországban divatos annyira a homoszexualitás, vagy ki gondolná, hogy Angliában annyira elterjedtek a perverzitások, például a flagelláció.

Átmeneti téma a Juhász Ferenc körüli hajcihő. Fülep kérte, hozzam el az Új versek kötetet, most hát itt hagyom a nekem dedikált példányt.

Végül valahogy szóba kerülnek a különféle egzotikus ételek - hja, igen, a bogyiszlai halászéletmód, a parázson sült hal kapcsán. Hallunk mindenfajta "csigabigákról" (F. következetesen így nevezi őket), az osztrigáról, amely olyan, mint a savanyú takony, a "langusz"ról, amely csodálatos étel.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Valkó Júlia [2017.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.