Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Egyik tanítványomat, a pártközpont gazdasági vezetőjének feleségét reggelenkint hivatali kocsi viszi a Szabadság-hegyre. Ha meglát, mindig fölvesz. A kék Pobjeda kocsi belül fűtve van, szól benne a rádió. Dunajevszkij matrózdalára kanyargunk föl a hegyre vezető úton. Furcsa, hogy a parasztarcú asszony milyen otthonosan ül a kocsiban, én meg úgy, mint egy görög rabszolga tanár. Pedig a téma, amiről előadást kell írnom - József Attila - az enyém. Hallgatom közben Bartók III. Zongoraverseny -ét. Varázslatosan kezdődik, mint amikor egy hangszert megpendítenek.
Autóbuszátszállóval megyek a hegyről Fülephez. Elsőnek érkezem, Sárosi Bálint csak 1/2 9 felé állít be, Domokos Matyi pedig elmarad.
A beszélgetés a hideg szobában Bálinthoz kötődik elsősorban. Most bizony elég kedvetlen a Professzor. Profilból látom, de mindig kesernyés a szája sarka, bajusza vége. Egyébként zenéről, zenészekről folyik a diskurzus, Bálint Járdányit, Molnár Antalt ismerteti. Az utóbbiról Fülepnek is van mondanivalója. Egy időben valóságos Eckermannja volt, járt hozzá véleményekért, s ezeket jegyzetfüzetekbe gyűjtötte. Valóban, éppen nemrég vettem meg M. A. Az új magyar zene c. 1926-ban megjelent munkáját. Az egyik lapaljon, a terjedelmes jegyzet alatt ott van zárójelben: (Köszönet Fülep Lajosnak). Itthon megnézem, mit is tartalmaz a jegyzet. Az anyag és forma tökéletes azonosságát fejtegeti.
Olyan hideg van, hogy mielőtt elindulnék, iszom egy pohár forralt bort a Moszkva téren. Várok 3/4 8-ig, de nem jön se Matyi, se Dóra, úgy látszik visszariadtak a didergető széltől.
Kicsit sajnálom az Öreget, hogy hármónk helyett csak engem fogadhat, de azért láthatóan szíves. Kérdez munkakörülményeim felől. Amikor részletezem, milyen vakbuzgóak a hallgatók, nem lepődik meg. Láthattuk a múltban, ilyen lélekidomításra minden rendszer képes volt, az ifjúság pedig mindig kapható volt.
Szóba hozom a francia kommunistákat: mi az oka annak, hogy Aragon térdet-fejet hajt a szovjet képzőművészet csodálatos eredményei előtt. Fülep váratlanul messziről kezdi, de végül is meggyőző történelmi magyarázatot ád: a franciáknak veszélytelen Németország kell. Így egyeztethető össze Aragon klasszikus ízlése Laktyionov elfogadásával.
A nemrég kiosztott Kossuth-díjak kapcsán kerül szóba Lyka Károly. Az Öreg fontosnak tartja közölni, hogy Lyka díjazása jórészt neki köszönhető. (Nem meglepő a hivatkozás, mert már a kollégiumi előadások kiegészítő iro- dalmaként is erre a szerzőre figyelmeztetett.) Érdeklődöm Petrovics Elekről. Elek Artúrról. Őket is elismerően regisztrálja, de hangsúlyozza, hogy az ő század eleji műkritikus hőskorához képest szelíd megalkuvóak voltak.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap