Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
- Nahát megjött! - fogad Fülep jelentékeny kézfogással. A vidéki tapasztalatokról nem kell sokat beszélnem, tudja, hogy választási agitációra küldtek Tolna megyébe. A bátaszéki kultúrotthonba osztottak be szolgálattételre, ahol Tolsztojt olvastam, s tizenkilenc versszakos csasztuskát írtam a jó gazdákról, miközben a tanácsban éppen láttam egy panaszos székely embert: Nincs takarmány - mondta elpusztul az állat..." Hallgassuk inkább Colin panaszait. Sóvárog az amerikai szobrásznő után. Reméli, netán újra kiutazhat.
A híres Harvard Egyetemen meg egy bostoni kurzuson tartanék előadást... Az amerikai kalandon kívül semmi különös nem történt. Feleségem még mindig Londonban lakik. Nekem nincs nejem, feleségemnek nincs férje. Akarunk egymást, de nem akarjuk Manchestert, Manchester pedig az egyetlen hely, ahol jelenleg lehetünk egymásé. Nehéz dolog ez, nem tudom mi lesz. Legjobban az szomorít hogy mennyire mentem tönkre a múlt két év alatt. Szellemi hajlékonyságom, bátorságom mind elveszett. Az istenek már ledobtak az emberiség szemétdombjára, ahol úgy fekszem, tehetetlenül, mint egy labda, ami már nem ugrik vissza. Olyan rugalmas vagyok, mint egy kő, vagy egy darab megrágott zsinór ... - (Fülep úgy néz rám, amiből értem: - Beszélhet akármit, remekül ír, a további elkeseredett sorokat is ehhez méri.) Mióta én ezt az állást kaptam, mióta a zenét elárultam pénzért, mióta szellemi kurva lettem, mióta nem mertem nemet mondani, mióta eladtam magamat, egész életemet megmérgeztem. Azt mondják, hogy ez csak szellemi fegyelmezés dolga, de én már mást tudom. A legromlottabb kurva sem olyan reménytelenül megfertőzött, bepiszkított, mint én. Mert a testet meg lehet mosni, de a lelket soha.
Egyébként Tolsztoj a közös téma. Fülep újra azzal botránkoztat bennünket, hogy a Háború és béke szerzője másodrendű író. - Az Iljics Iván, az igen! Bátaszéken, Tolsztoj novelláskötetét kézbe véve újra elolvastam a nevezetes Iljics-et. Második felét szinte visszafojtott lélegzettel. Bámultam, hogy miközben a szerző tobzódik a lelki mozzanatok, apró rezdületek rajzában, mennyire mértéktartó is tud lenni. A világért le nem írna valamit, ami nem egészen hiteles. Iszonyatos a leírás hűsége. Az ember a végén szinte Iljics Ivánná válik, s együtt hal meg vele. E részben tehát egyetértünk, egyebekben viszont Fülep túlságosan szigorú. Magát Tolsztojt támadja: - Köszönöm szépen az olyan hitet, aminek a halálfélelem az oka. Mert Tolsztoj csak azért tért meg, mert félt a haláltól. Stendhal, ő az igazi, nála nem érződik így a tendencia, az erkölcsi tanulságra való kihegyezettség. Persze vannak Tolsztojnak is erényei... Jó közepes író. Kicsit emlékeztet Fülep Tolsztoj-támadása Tolsztoj Shakespeare-ellenes kirohanására. Egyben-másban talán igaza is van, de eleve más horizontról ítél.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap