1953_07. [1]

Fodor András naplója - 1953. július 6. hétfő

Esztergom

A Nyúl utcánál Dórával együtt szállok be Fülöp autójába. Irány a Császár fürdő, s onnét vonattal Esztergom. Jönnek Vas Istvánék is. A Pesten lévő Lator meghívta Nemes Nagy Ágnest, Dóra pedig munkatársát, Fülöp Gézát delegálta. Jönnek még Varga Pistáék, Kormos Pista, és Sárosi Bálint.

Mi hárman érkezünk elsőként. Az Öreg bizakodva fogadja a belpolitikai változásokat. Nagy Imréről ő azt hallotta, rendes, becsületes ember volt. Kálomista. Egy kétkedő mondata azonban a dicséreteknél jobban megragad bennem: - Azt látom, hogy nagy mohamet ember, de aztán bírja-e szusszal?

A vonaton vidáman együtt van a társaság, de Esztergomban már szétszakadozottan megyünk. László és Ágnes leghátul. A bazilika és a vár közti térségen leheveredünk a fűbe. Ezúttal szakmai kalauzunk is lesz: Dercsényi Dezső. A bejáratot, Fülöp szavával ezt az Európa-szerte páratlan zugot még jobban megcsodálom, mint három éve. Hát még a királyi templomot! A kettős oszlopok, a freskók, a bajuszos, kerek fejű magyar oszlopfő, a fogazott normann díszek mind-mind gyönyörűek. Könnyű beleképzelnem magam a történelmi levegőbe. Föntről, a tetőről is jólesik lenézni a Dunára. Dercsényi elmeséli az ásatás történetét, hogy ugratták bele Gömböst a 300 000 pengős vállalkozásba.

Szép Szent István terme is, meg a különböző darabékok. A Porta Speciosa maradványai, csak már kezd fáradni a kompánia, különösen Bálint.

Kívánatos az ebéd s az utána tervezett fürdés. Hatalmas korsó sört kortyolok, élvezettel nézem a szemközt komótosan falatozó Vasékat. Velük van Piri nővére, Panni is. Fölkerekedek képeslapot venni, s hozok egyet a Kisdobos friss számából, melyben Kormos Fecske és szalmaszál című verses meséje szerepel. A kiadvány külön nevezetessége, hogy a kompromittálódott eredeti címlap van rajta: "Előre Rákosival". Pesten ezt a változatot már bezúzták.

Kormos eközben szerzett úszónadrágokat, de milyeneket! Jobb lesz nem mutatkozni bennük a víz felett. A medencében viszont felelőtlenül vidámak vagyunk, halacskázunk, egymás hátára kapaszkodva lovascsatázunk. Fölfrissülve, pattanó jókedvvel megyünk a hajóra. Minden nagyon jól van. Talán Ágnes sem érzi rosszul magát, bárha ő most is félrehúzódva olvassa a Magyar Csillagot.

Varga Pista szerez nyugágyat Fülöpnek. Azt üljük körül. Többnyire Bálinttal beszélek, Fülöp főként Vassal. Integetek a pázsitos, libák foltjaival fehérlő dömsödi partnak, ahol három éve meztelenül fürödtünk.

Sötétedéskor a hajó farába húzódunk. Bálint furulyázik. Fülöp ismét a népdalok szerzőségének titkát bolygatja. Bódító nézni a hamvas-tarka, kifogyhatatlanul egymásba következő fűzfabokrokat, a sima vizet. Az embert valahogy átformálja a folyamatos természeti környezet. Ez az utolsó legényéletemben megélt fölemelő öröm. Amikor bent a hajóétterem asztalához letelepszem, nem érzek semmi fáradtságot, csak kellemes lelki zsibbadást. Szép a világ.

László is a Basch házban kapott szállást. 11 órakor megnézem új verseit. Éppúgy fölvillanyoznak, mint amikor életemben először láttam Lator-verseket, véletlenül, az Eötvös-kollégiumi fölvétel napjaiban, Fazekas László szobájának íróasztalán.

Igen tehetséges, jelentékeny ember! - ilyesféle megállapítás motoszkál bennem, a Vonaton című verset olvasva. Ennyire közel még sosem volt hozzám László hangja, mint ebben, de a latorosabb Halott város, ez a nyári Makóról írt szonett is kitűnő.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Tóth Krisztina [2018.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei. 2018.