1955_10. [2]

Fodor András naplója - 1955 október 22. szombat

Puskaporos a hangulat az írószövetségben. Rákosi maga beszélt "az írók fejével". (Az elnökségből kilépettek vonakodtak elmenni hozzá.)

Öt órára megyek a most megnyitott Sztálin úti cukrászdába (a volt Lukácsba) Hernádival, a Juhász által megbuktatott költővel találkozni. Azóta fű nem nő neki az irodalomban. Egyébként is tele van panasszal: fölszámolták a vállalatát. Érdekes adatokat mond a megnövekedett korrupcióról, szabotázsokról, erőszakoskodásokról. Végletesen elkeseredett verseket írt. Kínomban azzal biztatom, próbálkozzék talán prózával.

Fülep arra gondol, hogy nyelvészeti mondandóit közrebocsátaná. Esetleg a Csillag-ban, folytatásosan, de azért várjuk meg, hátha tisztul a légkör. Király maga se tudja, menjen-e vagy maradjon.

Tíz óra felé kerül szó a világ sorsáról. Most már ő nem is annyira az atomtól fél, hanem a vészes szaporaságtól, mely, akár a sakkrejtvényes búzaszem, katasztrofális folytatással fenyeget. Mert hiszen, hála az orvostudománynak, a korhatár egyre messzebb tolódik, s az Európán kívüli népeknél semmilyen eszközzel sem lehet megakadályozni a megsokszorozódást. Legjobb volna egy pillanat alatt az egész földet fölrobbantani, megüvegesíteni, mint az új-mexikói sivatag homokját, mondja akasztófahumorral.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Németh Péter [2017.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei. 2018.

Fodor András naplója - 1955. október 26. szerda

Latorral indulunk a Széher útra. Teljesen télies már az Öreg szobája. Behozta a díványt is a verandáról. A helyzet többoldalú megtárgyalása után a Petőfiről készült Ferenczy Béni-szobor kerül szóba. Fülepnek igen tetszik. Száz év óta a legjobb Petőfi-megjelenítés. (Az arcát kivéve.)

Jellegzetesen ronda hazai története van a szobornak. A milánói Ambrosiana Könyvtár számára készült, az egykori kultuszminisztérium hivatalosai (Ortutay, Beck András, Antal Dóra) azonban nemtetszésüket nyilvánítva a szerződést "sztornírozták", fillért sem fizetve Béninek, aki aztán hiába küldje be a Képzőművészeti Kiállításra is, "retusálták" ... Így hát a Szépművészeti Múzeum raktárába került, hozzáférhetetlen helyre, ahogy Hubay Miklós az Irodalmi Újság-ban figyelemkeltően megírta. Fülep minden erővel azon fárad, hogy a szobor méltó helyre kerüljön. Mutat róla fotókat, csakugyan szép. Petőfi cingársága, fiatalossága, hevessége benne van. Béni nem ismerte a dagerrotípiát, amiről mostanában is irkálnak. A fejet, arcot ennek alapján kellene hitelesebbé tenni. - Mondtam Béninek, talán nem is tudod, milyen remek, amit csináltál...

Ottragadva a Petőfi-témánál, F. elmondja, fiatalkorában nagyon szerette Petőfit, az embert is, de most már kevésbé. Nem kellett volna annyira hangoskodnia, belevetnie magát a politikai dolgokba, inkább vigyáznia arra, amivel más nem rendelkezett. Mert tehetsége, nagysága kétségtelen. Mi mindenre volt ideje huszonhat éves koráig! Hogy ismerte a világirodalmat, mennyit gyüsz- mékelt, írt! De nem kellett volna magát odadobnia. Miért is? Azért, hogy az legyen az országból, ami lett: a kiegyezés, a millennium országa, s a világháború utáni időké, amikor a Színházi Élet-ből lehet megtudni, mi folyik itt valójában; hogy ennél és ennél a bárónál, fölkapaszkodott arisztokratánál milyen bál volt, kik jelentek meg, miközben ezrek és tízezrek vándorolnak ki, miközben egyke van, és tömegével állnak a parasztok a köpködőn, munka nélkül. Nem frázis, valóban a hárommillió koldus országa voltunk. És ezért áldozta föl magát Csokonai, Kölcsey, Petőfi, Vörösmarty, Széchenyi? És azért, ami utána következett, amikor azok lehettek a nép atyái, akik. Megdöbbentő gondolatsor, de csak öregember mondhatja joggal. Azzal már inkább egyetértek, amit Budapest közhangulatáról mond. Nem érzi az ember, hogy Magyarországon, magyarok közt van. Ha két ember találkozik, ketten háromfelé haragszanak. Micsoda jelenetek tanúi vagyunk a villamosokon, a sorbaállásoknál!

Az együttlét búcsúzó részében röviden ismertetem Colin amúgy is rövid levelét. Örül cikke szíves fogadtatásának, de ajánlja, tekintsük csak vitaanyagnak. Háborog az Új Zenei Szemle Bartók-írásain.

Bartók a miénk? Küldték nekem Szabolcsi beszédét is (a Szabad Népben jelent meg). Borzalmas, hogy ez az ember, aki tudna valamit mondani, annyit beszél és nem tesz egy konkrét megállapítást sem. Kodály se mond olyan nagyon sokat, de hasonlítsd össze az ő kis beszédét Szabolcsiéval. K. egy becsületes ember, aki művelni akarja a nemzetet, meg a politikusokat is. Más elveszett gyávák nem mernek semmit mondani, hátha nem tetszik valami ügyes opportunistának, aki esetleg támadja. Ilyen gyávák szabotálják az igazi népi demokráciát, mert nem merik feltárni az igazságot...

Két héttel ezelőtt Fülep emlegette a szabotázst. Véletlen-e, hogy angliai emberünk is erre érez rá?

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Gyenes Anna [2019.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.