Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Királlyal megint élesre fordult a viták hangneme. Tegnapelőtt visszaadatta Sipos Gyula mostanában írt legjobb, Magyarok c. versét. Tiltakozásomra Edének és nekem külön elmagyarázta, lássuk be, hogy lelepleződött "az írómezbe bújt jobboldali elhajlás". Mi csak ne féltsük a lapot a Sipos Gyulák elvesztése miatt. Az irodalmi közvélemény három komponensből áll: olvasókból, írókból és följebb valókból... S egy bizonyos: három év alatt a Csillag irányvonala jónak minősült, és ez nem kis dolog. Az Új Hang rivális mivoltát nem ismerje el, csak azon csodálkozott, hogy alakulhatott ki a zsákutcás Juhász Feri körül ilyen mindenható klikk. Amikor arra hivatkoztam, hogy az Új Hang is az érvényben lévő irodalompolitika fedezete alatt dolgozik, Pista mellébeszélt.
Most viszont délelőtt Csanády János verseibe, délután Takács Imréébe köt bele. Csanádyt Juhász-hatástól félti, s megütődve hallom nézetét a helyes költői irányról, amelybe csak Petőfi, Majakovszkij és Simon Pista fér bele. Nagy Laci szerinte embertelen, s ez érződik Csanády Autósok télen c. versén is. - De hiszen tele van emberi mozzanattal a lángostól a rumospohárig! - Igen - mondja ő -, a lángost, a zsírt, a rumospoharat mind látom, csak éppen az embert nem. - Persze, értem, az ember csak akkor látható, ha jön Tarjánból a műhelyből, s megyen Barcikára normát túlteljesíteni...
Délután Takács Imre Fehér ludak röpülnek c. versén kapunk össze. Ezt Pista zavarosnak, göcsörtösnek, elemistának tartja, s szokott autoszuggesztív módszerével istentelenül dühbe hozza magát: látványos jelenetet rendez, ízekre szedi, kicsúfolja a verset. Föl-alá járva tombol, hogy nem engedünk a nívóból, az még nem érdem, ha valaki nem ír politikáról. Én egész idő alatt némán ülök, mint aki biztosabb a maga igazában, semhogy szólnia kéne, de amikor Illyést is Takácsot vádoló példaképként rángatja elő, közbeszólok. Először is nem igaz, hogy Illyés, akire ő hivatkozik, nem írt le lapos, henye, prózai sorokat. Másrészt pedig ne felejtsük el, hogy Illyés a kovácsüllő mellől Párizsba került, Takács viszont huszonhat éves koráig volt otthon kosárkötő legény. - Ebben viszont neked van igazad, Bandi! - áll meg hirtelen, s lassanként lecsillapodik. Amikor hazaindulok, utánam szól: - Ne haragudj!
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap