1956_02. [2]

Fodor András naplója - 1956. február 13. hétfő

Major Sanyi jelzi telefonon, hogy Sárközi Márta tegnap ismét kirohant ellenem, új, esetleg Moldovától származó érvekkel. Vesztemre röviddel e beszélgetés előtt lépett ki a szerkesztőségből a Moldova. Ugyan mi dehonesztálót mondhattam én neki Mártáról? - Hopp, megvan! Még Reif Gyurka korában ugyanitt, a szerkesztőségi asztalnál azzal fordult hozzám: - Te ismered a Molnár Mártát?... Egy barátom engem is el fog vinni hozzá. (Ez éppen Major Sándor volt.) Kíváncsi vagyok az efféle dekadens kispolgári körökre. - Némi somolygással voltam kénytelen hallgatni, milyennek képzeli ő az ilyen, ahol még meztelen fényképezés is folyik. Határozottan emlékszem, hogyan csitítottam az ifjú író tárgytévesztő riporteri étvágyát. Miképp lett mindebből ellenem fordítható vád?!

Este nyolckor, a telefoncsörgéskor előre sejtem: Sárköziné keres. - Maga az, Fodor elvtárs? - kérdi aránylag szelíd hangon. - Ugyebár ez az utolsó csepp, amelytől betelik a pohár?... - Ellenkezőleg, inkább én voltam annyira a maga begyében, hogy kellett már valami ürügy... Ha Latorral beszélt (mégiscsak beszélt!), tudhatja, hogy történt az egész. - Nézze, kedves Fodor elvtárs, ha Fülep Lajcsi jelent volna meg ott az ajtóban, akkor is ülve maradt volna? - Nem ültem, csak támaszkodtam, és találkoztunk már előzőleg... egyébként ismét csak kibújik a szög a zsákból: magának az fáj, hogy Fülephez közelebb vagyok, hogy hozzá hetenként kijárok... - Édes fiam, magának a világon senkihez sincsen emberi kapcsolata, magának mindenki csak szimbólum. Maga engem például egyszerűen lexikonnak tekint, akitől érdekes dolgokat lehet hallani ... - Milyen jellemző - vágok vissza -,hogy mindig úgy alkot véleményt, hogy fogalma sincs arról, amiről véleménye van. Föltételezi, hogy én Fülephez sohasem fordulok emberi problémáimmal; ha tudná, mennyire téved!

Így folyik a purparlé váltakozó támadásokkal. Márta eleve lényegtelennek tartja, miket mondott rólam a hátam mögött. Őt se izgatja, mit mond róla más. Ő mindig arra haragszik, aki visszamondja. Különben is szemembe mondta volna ő véleményét, csak nem kérdeztem. Egyébként pedig ő nem sznob, nem izgatja az én költőségem. Emberként viszont lehetetlen, hideg embernek tart. Ó a társaság minden tagjával tudott közvetlen kapcsolatot teremteni, csak velem nem. Próbálom magyarázni, arról nem tehetek, ha nem volt szükségem az ő anyáskodására. Elismerem, a többieknek valahogy mindnek szüksége volt rá. Ezért van az, hogy nősülésem óta még inkább távolibbnak érez.

Ami embertelenségemet illeti, bevallja, ott a bökkenő, hogy kétszer csalódást okoztam neki: először, amikor úgy fölzaklatott Matyi szerencsétlen, l952-es házasodhatnékjának veszedelme, hogy segítségül is kapacitáltam őt, másodszor most, amikor Lator beszámolója szerint fájdalmasan érintett engem az ő "szakítása". Tehát mégiscsak sántít az ő teóriája. Egy mérlegre téve Márta provokációját és megbánását, úgy irányítom a diskurzust, hogy tekintsük az ügyet befejezettnek, azaz elfogadom a kitagadottságot. Meglepő fordulattal arra hivatkozik, ha őt én nem érdekelném, vajon törné-e magát utánam? Ügyesen azt is tudtomra adja, hogy végigsírta miattam a Gorkij fasort.

- Hát szóval se maga, se én... - A végső kijelentés annyira felelősségre serkentő, hogy kénytelen vagyok valami megoldásfélét ajánlani: találkozzunk a közeljövőben ketten, s beszéljük meg az egész históriát.

Remeg a kezem, amikor leteszem a kagylót.

A sors iróniájaként rögtön ezután lakógyűlésen kell részt vennem, ahol a ház fűtési ügyeit tárgyalja meg 25 komor lakó. A megbokrosodott kistisztviselők olyan körülményes demagógiával fejtik ki nézetüket, hogy két óra múlik el, mire kimerítjük a tárgysorozatot, a Marabu kazánt, a tatait, lengyelt, munkásszállót, fütőbizottságot, KIK-et...

Némi búbánattal ülök újra íróasztalhoz. Sok mindent el kell viselnie az embernek.

Két óra felé fekszem le, de nem tudok elaludni; vitatkozom Sárközinével.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Baliga Violetta Lilla [2011.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1956. február 27. hétfő

Hajdú András azért jön hozzám, hogy Weöres Bóbita-beli verseiről írt tanulmányát felolvassa. Fölfedezi, pontosabban megfogalmazza mindazt, amit rég tudtunk, hogy Sanyika megvalósított valami se nem magyaros, se nem időmértékes verselést, az egyenetlen szótagszám kiegyenlítődésének olyan törvényét, aminek az előzményei a népi mondókákban, gyerekdalokban találhatók. Közlöm a szerzővel, hogy tetszik a cikk, s azon leszek, hogy a Csillag-ban megjelenjen. Remélem, a Weöres-versek újrapublikálásával csinálunk neki esélyt.

Együtt vacsorázunk, kölcsönösen kivallatjuk egymást a fiatal pályatársakról. Később, Stravinsky kapcsán mindenkivel ellentétben kijelenti, neki nagyon tetszik a The Rake's Progress. Járdányit, Szervánszkyt befulladt embereknek tartja, akik nem hajlandók Bartókon és Kodályon túl látni. Honeggert például már nem méltányolják, nem is beszélve Stravinskyról. Szerinte műveiken is látszik a fülledtség. Persze Szervánszky erkölcsileg rendkívüli valaki, de félő, hogy legfőbb értéke a prófétasága. Ebben nem értünk egyet, de több mindent inkább elfogadok ettől a pattanásos képű, kamaszos mozgású fiútól, mint szalonfiú társaitól. Talán több benne a plebejus vonás, vagy egyszerűen csak őszintesége vonzóbb?

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Gyurek András István [2019.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.