Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Nagy hejhóval fogadnak a Csillag-ban Ígéretem szerint pezsgőt hozatok. Király szobájában folyik az ivás. Őt Hruscsovék Rákosit helyben hagyó nyilatkozata igen megnyugtatta. Vicceket mesél a XVII. és a XX. kongresszus különbségéről. Megkérdik Hruscsovot egy cédulán: Maguk mit csináltak Sztálin mellett? - Ki írta ezt a cédulát? - néma csend... - Látják, mi is ezt csináltuk.
Amikor komolyabbra fordul a szó, bíráljuk a lapot. Különösen én hangoztatom a túlságosan kiszámított, akadémikus-politruk szerkesztés káros voltát. Nincsenek a lapban véletlenek, elvi dolgokban csak stratégiát és taktikát csináltunk. - Igazad van, Bandi! - ismeri be Király.
A beismerésnél is fontosabb, hogy végre kimondja: - Hát jó, nem bánom, jöjjön a Weöres! De a következő számban valaki írjon róla. Ungvári vállalta. Legyen övé a dicsőség. Nekem elég annyi, hogy a publikáció után, mint Garai egyetlen általam elfogadtatott versének publikálásakor is kiderült, a kiadó a szerzővel kötetre is hajlandó szerződni.
Tornai Jóska jön hozzám. Fáztam ettől a találkozástól. Ez az okos, éles kritikájú ember hogyan nem látja, hogy rosszak a versei? Most én magyarázzam meg neki? Érdekes, milyen szimpatikusan viseli mégis megjegyzéseimet, s utána szinte elámít okos, találó véleményeivel, olvasottságával. - Mért nem írsz cikket, tanulmányt, esszét?
Raskóné Teri néni a Széher utcában ajtónyitáskor mind a négyünknek gratulál. Eleinte nem értjük. Magyarázza, hogy tegnapelőtt jött a Professzor úr nagy örömmel: "Benne van az Andris az újságban!..."
Kiderül; hogy telefonált is, hogy köszöntsön, de csak a Cirkuszvállalat jelentkezett. (Nagy nehezen tisztázódik, hogy volt Nagymező utcai iskolám utódintézményének régi munkahelyemével azonos számát hívta.)
Nincs sok lejegyeznivaló, mert most Fülöp Géza mondja el hosszan a "Sztálin-ügyet". Fülep Hruscsov és Bulganyin londoni útjának szerepét világítja meg igen elmésen, úgy, mint esetleges új Genfét. Ez esetben a Rákosinak küldött távirat valóban nem egyértelmű, lehet aranyhíd is, amelyen őkigyelme távozni fog.
Ma kerül sor (az Endresz György téri cukrászdában) a tervezett, Sárközi Mártával való találkozásra. Első percben jó szándékú, kedves zavart érzek az asszony napbarnított arcán. Magyarázza, mért nem fogadta el korábban invitálásomat a kibeszélésre. Lator, Fazekas újra és újra arról győzték meg: reménytelen köztünk a békülés, más nyelven beszélünk. Nekem megvannak a skatulyáim, amibe az embereket rakom. Nekem kell Fülep És Szervánszky, de ő nem ...
Igen jól ért hozzá Márta, hogy elfogult érveit objektív igazságként fogadtassa el. Márpedig általános vélemény szerint én végtelenül hideg, csak intellektuálisan érdeklődő ember vagyok, aki csak ülök, nem beszélek, gyűjtöm a megfigyeléseket. Várfallal veszem körül magam, ahonnét időnként kibarátkozom ...
Kapom csőstül a megsemmisítő jelzőket. Ezek közt persze a Csillag-ba kerülésem is ott szerepel, ahol én bizonyára opportunista vagyok ...
Sokáig úgy látszik, semmire se megyünk egymással, de aztán hirtelen "kifárad a vész haragja". A summázatban egyetértünk abban, hogy az érvek nem fontosak. Márta szerint kétfajta ember van: a lélekben gyermeteg s a lélekben felnőtt, akivel a többiek fölött jólesik összenézni. S én e többiek közé tartozom. És ő higgyem el - szeret engem, különben nem strapálná magát. -Látja, én még Moldovával, azzal a kis bikával is tudok boldogulni. Itt óva intem, ne leigázni próbáljon, mert az úgyse sikerül. Engem egyszer arra figyelmeztettek közös barátaim, azért vagyok előtte problematikus, mert nem hódolok meg teljesen. Darazsat tettem a fülébe. Tiltakozik, amíg csak bír.
Együtt indulunk a Krisztina tér felé. Kérem, tartsa meg összes szkepszisét, de adjon hosszú lejáratú hitelt. Mi meg fogjuk őt időnként keresni, de ha fél évig nem megyünk, ne következtessen semmi rosszra, ő mindezzel egyetért, s búcsúzóul megcsókol. Észre se veszem, hogy milyen gyöngéd leszek én is hirtelen. Igaza volt Fülepnek: ezt az asszonyt inkább óvni, sajnálni, szeretni kell, mint viaskodni vele.
Egy jegyünk van Menuhin estjére. Sárika megy a hangversenyre. Nekem a másik József Attila-díjassal, Váci Mihállyal van közös szereplésem az Eötvös Klubban. Na hiszen, ez aztán dicsőséges irodalmi est! Vácinak van ott néhány embere, s nekem is néhány: Csanády Jancsi, Hernádi és barátja. Gulyás János író. Gyula, vesztemre, Weöreséket is meghívta a kínos színtérre. Szánalmas az üres terem, a kényszerből szolgálatban álló büfészemélyzet... Sürgősen lépjünk meg! Aki netán ide eljött volna, ezredmagával a Közgazdasági Egyetemen asszisztál ma este Lukács György rehabilitációjánál. Belátom, hogy a Petőfi-körrel nem tudok vetélkedni.
Sanyi a Payerli vendéglőbe hív bennünket, a Margit utcába. Jókat mond: - Olyan a helyzet, mintha az eunuchok akarnák kivívni a házasodás jogát. -Végül is annyira jól érzi magát köztünk, hogy legalább havonta igényelne ilyen találkozókat.
Gyalog indulunk el mi, pestiek a Margit hídon át, nagy hangon magyarázva minden bajunkat. Gulyás egyszerű ember, a kívülálló ösztönösségével meg-megcéloz valamit, de még az is rokonszenves, ha mellétrafál. Ilyen emberekkel lehetne megmozdítani a dolgokat, mint ezek, akikben mindenekelőtt lendület van és lelkesedés. S nem mennek együtt a nyájjal.
Sárika mesél Menuhinról - Olyan volt a játéka, mint a tisztára mosott, kristályosán áttetsző üveg. Találó hasonlat.
Elígérkeztünk Fótra, Vörösmarty-ünnepségre. Eredetileg kértek, írjak valami alkalomhoz illő verset, de aztán Kónya lelkesebb volt a vállalkozásban. A kultúrház előtt ott áll a rádió kocsija. A plakáton Illyés, Veres Péter, Kónya neve díszeleg. Még utóbb is itt kell megismerkednem ismét Illyéssel.
Meglepően nagy a tömeg, s nagyrészt parasztok kíváncsiak az írókra. (Fót, úgy mondják, erősen parasztpárti hely volt.) Fölfedezem az írók feleségeit. Hátunk mögül düllög be a három előadó. Illyés megöregedett kicsit, mióta nem láttam. Szája körül olyasféle kesernyés vonás mozgolódik, amit néha Fülep arcán látok. Hangja Tatay Sándoréra emlékeztetően vékony és tisztán dunántúlias zöngéjű. Magyarázza, hogy milyen fontos a magyar népnek ismernie íróit. Az irodalom olyan szerepet tölt be, mint az ember életében az emlékezet. Bölcs ez a mondás, és az okos választékosság Illyés minden mondatán érződik. Bezzeg Péter bácsi "in medias res" kezdi mondókáját. Gyanakodva jött ő ide, mert a parasztok arra kíváncsiak: mikor szűnik meg a beszolgáltatás, és ő erre nem tud felelni. Ha meg szórakozni akarnak, ő nem Latabár, tehát csalódni fognak, akik meghallgatására idejöttek. De bizony nem csalódnak, mert Péter még sokkal hatásosabban fogalmazza meg az irodalom jelentőségét és hasznát. Céloz a cári elnyomás alatt sínylődő finn nép kulturális sikereire... meg különben is, a politikát itt úgyis mindig idegen érdekek szerint csinálták, egyszer török, egyszer német módra. A kultúra, a lelki élet dolgában legyünk legalább magunk urai. Vörösmartyt azért tartja nagy költőnek, mert a hazáról írt versei kimagaslanak a többi nép költőinek hasonló témájú versei közül. Miért? Azért, mert Vörösmarty a hazáról éppoly odaadó szeretettel, éppoly szenvedélyesen tudott írni, mint a szerelemről. - És, jegyezzük meg, felebarátaim, csak az ilyen közösségi érzéstől átitatott költők az igaz költők! - Többször is úgy forgatja a beszédet, hogy a tömeg felzúgó tapssal méltatja. Végre én is megtalálom újra azt a Veres Pétert, akit tíz évvel ezelőtt Kaposváron látni véltem benne.
Mondják, hogy tegnapelőtt a taggyűlésen is kitett magáért; hát most is jól odamondogat. - Akármit hazudozzanak itt nekünk... tapssal is lehet hazudni, ezt a közelmúlt tapasztalatai is bizonyítják. Tudom, hogy nem hisznek a Szabad Nép-nek, de ha én mondom, elhihetik, hogy Kínában, Indiában új történelmi korszak kezdődött.
Stílusa persze ezúttal is tele van kitérőkkel. Beszél a műveletlen brigádvezetőről, saját ökrös béres koráról, s csak végül kanyarodik vissza Vörösmartyhoz, a Szózat utolsó versszakát kissé elfogódott hangon idézvén.
Kónya verse után Kovalovszky irodalomtörténész ismerteti Fáy András és Vörösmarty fóti kapcsolatait, aztán következik a helyi műsor: középiskolások előadják a Csongor és Tünde első felvonását. Szegény keszeg Tünde s szegény cérnán lógó farkú, szőke ördögfiókák!... Az énekkar istentelenül rosszul énekli a Szózat-ot, s egy MNDSZ-hölgy karját tertyegetve szavalja a Fóti dal-t. Férfit nem találtak volna? Dehogynem. Egy Nyuka nevű atyafi tisztességesen elmondja A Guttenberg-albumba c. verset.
Közben Veres Péter észrevesz a hallgatóság közt, odabólint. A két költő csak mereng. A rendező tanítónő végül bemutat Illyésnek. Csaknem ugyanaz ismétlődik, ami négy éve, első találkozáskor történt. - Igen, a nevére emlékszem - hebeg zavartan, aztán ereszt is el isten hírével. Vajon hányszor fogunk még bemutatkozni egymásnak.
Megyek Weöreshez a jó illatú Rózsadombra. 11-kor csengetek be, Sanyikát az ágyból húzom ki. Ahogy kitekint az ajtón, ugyanazt érzem, amit évekkel ezelőtti első látogatásomkor: madárgyerek! - Mutatok valamit, amit már régen láttál... s előhúzom táskámból a hatoldalas levonatot. Sanyi vastag hegyű ceruzával átjavít minden ékezetet, amit én Sárika gépelése után hibaként a szövegben hagytam. Megnézi az én Lengyelek versemet is. Fölfedezi, hogy két versszakából egy-egy sor kimaradt. (Csakugyan hiányzik a gépiratból is.) Egyébként azt mondja: elég jó vers, csak a vége patetikus. Elmesélem a Mária mennybemenetele útját a megjelenésig. Sanyi úgy tudja, a közlés Juhász-ellenes tromf akar lenni. Megnyugtatom, hogy nem. Furcsa viszont, amit hallok tőle, hogy Az elveszített napernyő azért nem jelent meg az Új Hang-ban, mert Juhász fázott közlésétől.
Viszem a korrektúrát Királyhoz. Ő rossz hangulatban van. Aggodalmaskodik, hogy: megy a vonat, és mi szalutálunk neki. Alig van a számban valami, amihez köze volna. Veszi sorra... az én írásomból egy-egy rész nagyon tetszik neki, ahol a népről, a múltról beszélek, különben nyomasztó az egész. És Weöresben pedig semmi megkapót sem talál. Nagyon csodálkozik, hogy aki ilyeneket tud írni (idéz a versemből), hogyan lelkesedhet Weöres költészetéért. Jól van, gondolom magamban, az a fontos, hogy a költemény végre benne van a Csillag-ban.
A versemből kipottyant sorok miatt ma is odakeveredek a szerkesztőtársakhoz. Pista politikai monológjait hallgatom. Bevallja, hogy ő változatlanul sztálinista. Sztálint száz év múlva a történelem egyik legnagyobb alakjaként fogják emlegetni. Kegyetlen volt? Nézzük meg Cromwellt, gyerekeit megölte (állítólag Sz. is öngyilkosságba kergette egyik feleségét), hamvait kiszórták, mégis ő az angol história egyik legfőbb figurája.
Elmélkedik Pista a magyar történelmi, társadalmi fejlődésről is. Megállapítja, hogy borzasztó szerencsétlenek vagyunk, többek közt azért is, mert :négymillió magyar a határokon kívül rekedt. Ö már sokszor arra gondol, az irodalomban, művészetben nem is támadhat igazi nagyság ebben a gazdaságilag szegény, lenyomott országban. Ady, Bartók voltak az utolsók, akiknek megadatott az európai látókör. Dicséri a zsidó burzsoázia szerepét; ő csak most, apósa életét megismerve jött rá, milyen fontos volt a magyar polgári fejlődésben a zsidó burzsoázia
Bemegyek az Athenaeum Nyomdába a hiányzó két sor beiktatása végett. A nyomdászok rendkívül figyelmesek. Útközben összefutok Domokos Matyival. Furcsa, amikor közlöm vele, hogy Weöres verse valóban megjelenik, olyan zavartan veszi tudomásul, mintha valami kellemetlent mondanék. Netán Juhász miatt?
Fülephez menet szemlélhetjük az esőtől megduzzadt, kilombosodott tavaszt. Szépek. a villanyfényben áttetsző gyönge levelek.
Őt mindenekelőtt Sanyi verse érdekli, aztán a taggyűlés határozatai, ezek után azonban nekiereszkedik a régóta nélkülözött szabad elmélkedésnek. Kovács Imréről terelődik a szó az egyke-problémára. Elmondja, milyen elképzelése volt a megoldásra (az örökösödési törvény rnegváltoztatása, telepítés stb.). Volt róla szó, hogy a Kormányzótanács is tárgyalja majd az ügyet. Ennek puszta hírére egy évig születtek gyerekek Őcsényben, ahol Szilágyi Béla közreadta ezt - az értesülést. Hallunk a "csodálatos" telepítésről, amikor Dévaványáról nagy hűhóval, búcsúbeszéddel, zászlóval, Himnusszal útra bocsátották a szegény családokat, s lerakták őket valahol a vasút mellett a sík mezőre .. .Építsenek maguknak!
Legérdekesebbek Fülep a gazdálkodás rentábilisabbá tételére vonatkozó nézetei. Nagy ámulatomra kiderül, hogy az ország agronómiájával is tisztában van. Tudományos pontossággal leírja, hogy ment tönkre a magyar búza már a század elején, hogy mennyivel jövedelmezőbh volna egy-egy terülten, például Baranyában, gyümölcsöt termeszteni. Micsoda ostobaság, hogy 500 méteres domboldalon szántanak, vetnek akkor, amikor olyan almát lehetne termelni, amínek párja nincs. Nos, az almák fajtáiról, termesztési lehetőségeiről is meglepően pontos tudalmai vannak. Összefut számban a nyál, amikor leírja a legjobbfajta almát, a cserhéjú, teljesen piros, nehéz, fröccsenően leves jonatánt. Hát még amikor a turkesztándinnyéről beszél! A dinnye szerinte a legjobb gyümölcs. Már szinte szellemi, mert csupa lé...
Az őcsényi pap, Szilágyi Béla még egyszer szóba kerül az almák miatt. Próbált saját háza táján, az erre alkalmatlan talajon különféle fajtákat termeszteni. Egyszer aztán nagy firifittyel vitt belőlük kóstolót, s izgatottan kérdezte: - no milyen? - Köszönöm szépen, valamennyi tökízű...
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap