Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
A mai újság közli, hogy a Csillag új szerkesztői: Benjámin és Kónya - és ma ténylegesen lezajlik az őrségváltás. Amikor belépek a szerkesztőségbe, Király Szabolcsi íróasztalánál hatalmas kézirattömböt válogat. - Miklós most jön meg Csehszlovákiából, nem tudja, hogy Benjáminék már 11-kor itt lesznek, meg akarom kímélni a kellemetlenségtől.
Bárha Pista kijelentette, a szerkesztőségben én voltam tőle legmesszebb, ezt most nem érzem. Szóváltásunkban a szeretet, részvét, szarkazmus egyszerre benne van. - Tehát többé már nem is látunk itt? (Csóválja a fejét.) Aztán majd, ha megint szükség lesz rád, újra elővesznek? ... - Örülnék, ha bármikor fölkeresnétek lakásomon. - Miután eddig erre nem volt mód... -teszem hozzá, és ebben kapcsolatunk minden ellentmondásossága kifejeződik.
Félóra múlva végigjárja az íróasztalokat, s elköszön tőlünk. Amikor velem kezel, van már a szemében valami megrendültség, s nem természetes, ahogy fölszegett fejjel szinte kizúdul a folyosóajtón.
Nem sokkal ezután Szabolcsi érkezik, tapogatja a derekát, s közli velünk, hogy megy a Széchenyi fürdőbe. - Találkozunk még, uraim, találkozunk! -mondogatja fölényes könnyedséggel. Ez is búcsúzás volt. Benjáminék jókora késéssel érkeznek, s nagy közvetlenséggel, melegséggel rázzák a kezünket. A megbeszélés folyamán is szimpatikusán viselkednek. Meglepő ebben a szobában a nyugodt, szempontok nélküli, teóriákat kerülő hang. Konstatálom, hogy az íróasztal fölött függő Sztálin-kép a két szerkesztő közti rövid intervallum idején eltűnt.
Szívesen hallok arról, hogy megváltozik a folyóirat formátuma, betűtípusa, papírja, még a címlapja is. A Nyugat és a Magyar Csillag fedőlapjához hasonló borítót terveznek, s az egész terjedelem nem lenne több nyolc ívnél. -Egyszerűsítjük az adminisztrációs munkát! Dilettánsoknak nem kell levelet írni. . . Ungvárit valóban kibillentik a szerkesztőségből. (Ha meggondolom, .hogy Tamás idekerülésem idején azzal dicsekedett, nem múlik hét, hogy meg ne keresné Benjámint...)
Sötét van, de nincs hideg, amikor becsengetünk a Széher utcai házba. Fülep orra egészen meggörbül, s szeme könnyes vidámsággal néz, olyan melegen, barátságosan fogadja Colint. - Sokat emlegettük ám magát! Nagyon sokat!
A megkülönböztetett kedvesség az érdeklődésben is kifejezésre jut, ahogy munkájáról kérdezgeti a messzi vendéget. Nagyon szívem szerint való, igen bölcs, amikor Bartók-könyvéről faggatja. Nyilatkozik végre Colin az élére állított problémáról: lesz Bartók-könyv, vagy sem?
- Azt nem mondhatnám, hogy végleg lemondtam róla... - finom kézmozdulatokkal segít magának a kifejezésben. - Rosszul fogtam hozzá, sok időt eltöltöttem az életrajzzal, s most a tulajdonképpeni feladathoz nincs kedvem ...
Szokásos kiábrándult hangját is halljuk: csak a művészet fontos, az alkotás! Amit róla mondunk, az lényegtelen. Fülep találva érzi magát, s legszemélyesebb hangján cáfolja Colint. Az interpretáció szükségét hangsúlyozza például Dante kapcsán, kiről tán nem is tudnánk ma, ha a magyarázók nem őrzik meg. - Műértőnek lenni szinte ugyanolyan fontos, mint művésznek lenni. Nem igaz, hogy a műbe egyszer ezt, egyszer azt olvasnak bele. Amit különböző korok a művészetben látnak, az csakugyan benne van, csakhogy ezt nem veszi észre akárki, ehhez kell a hozzáértő szem. És bizony ilyen nagyon kevés van! Bernáth Aurél például, aki olyan remek könyvet írt nemrég, hogy zsebre vágta vele az írókat, aki kvalitásos festő, kötetre való művészeti írása van, aki intelligens, művelt ember, ahhoz már nem elég jó szemű, hogy Csontváry értékét észrevegye. Mert nem az a fontos, hogy ez a szín így, az úgy, nekem az kell, hogy valaki tudja, hol lakik a mű, mi van a vászon mögött! Azért is fontos a mi hivatásunk, mert nagyon kevesen vagyunk. Nálunk például ilyen Bernáth Aurél-féle művész van még tucat, de igazi műértőt, akárhogy nézem, magamon kívül egyet sem tudok.
Mindezt olyan végiggondoltan, olyan metsző logikával adja elő, hogy nincs apelláta, éreznünk kell, nem akárkinek a nézetei ezek. (Később Colin mondja, ha Fülep nem Magyarországon születik, ma világszerte ismernék.)
A feketekávés trakta sem marad el, s ez a mozzanat más irányba tereli a beszélgetést, beszámolok a délelőtti eseményekről, de aztán visszakanyarodunk a főtémához.
Induláskor megnézzük a fenyőfák fölött fényeskedő Marsot.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap