Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Olvasom Nagy László kötetét (A vasárnap gyönyöré-t). Élmény, fölfedezés! Az Emlék-et most már remeknek tartom, a címadó versben is kitűnő részletek vannak. El vagyok ragadtatva. Talán Csokonai óta nem volt ilyen vonzó költőegyéniségünk. Nyelve Berzsenyi és József Attila erényeit hordozza, sőt azt is mondhatom, jelenkori líránk legérettebb nyelvezete az övé. Weöres és Juhász extrának, Pilinszky, Csanádi túlságosan szigorúnak hat mellette. Nagy Laci érzékletességében alig fordulnak elő a Juhász-féle ízléstelenségek. Formai, zenei érzéke is biztosabb amazénál. Intellektusa viszont gyengébb, naivabb, mint Juhászé. Valószínű, hogy e két dioszkurjelölt jelentősége elsősorban az új költői anyag teremtés. Nagy Laci például sok eddig nem használt szót, összetételt alkalmaz, melyeknek sajátos kisugárzás folytán akkor is van költői értékük, ha kevesebb a bennük rejlő gondolat. Ünneprontás talán, de szerintem a Rege a tűzről és a jácintról túlfuttatott, fölöslegesen romantizált erőmutatvány, a Havon delelő szivárvány-ból is hiányzik az összefogó egység, de a Csodák csodája vagy a Ballada kitűnő versek.
Valószínűleg ez a kötet inspirál, hogy végre magam is írni kezdjek.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap