1957_03. [2]

Fodor András naplója - 1957. március 15. péntek

Nagy meglepetéssel látom az új Kossuth-díjasok közt Fülep nevét. Az Öregnek igazán nincs szégyenkeznivalója, azt a fokozatot kapta, amit Medgyessy, Németh László, Szabó Lőrinc, Kodály, Molnár Antal, Borsos Miklós, Hajnal Imre. Dóra és Varga Pista is örvend, de vajon hogy reagál majd az érintett fél, aki ilyen formai dolgokban (gratuláció, részvétnyilvánítás) kiszámíthatatlan. . .

Néhány próbálkozás után sikerül fölhívni. Meglepetésemre a reagálás jókedvű. - Maga is olyan ártatlan volt benne?... Majdnem úgy, mint én. - Úgy látom, tetszik neki a megbecsülés, no meg a 35 000 forint is. Idézem régi mondását: "Ha pénzt adnak, el kell fogadni. . .", és Vas Istvánét: "Ebben az országban a Kossuth-díjasságnál kezdődik a normális polgári nívó."

Kicsit szeles idő van kint. Fehér kesztyűs, szuronyos díszszázadok defellíroznak az utcán: "Zászlónk alá annyi magyar álljon. . ." dalolják. Másutt tömött rendőrautókat látok, egyébként zavargásnak semmi jele, nyoma.

Véletlenül látom, az Írók Könyvesboltja engem is Kossuth-díjban részesített. Tanú vagyok, amikor "Kossuth-díjas" haskötőszalaggal kirakják a kirakatba kötetemet. Persze Fodor Józseftől semmit sem találtak, így Fodor-Fodor alapon elővették a Hazafelé-t. Gondolkodom, bemenjek-e, de aztán csak magamban kuncogok. Figyelmeztesse a boltbelieket más, én nem szégyenítem őket.

Latorékhoz megyünk. Náluk látom az Élet és Irodalom első számát: Németh László, Heltai Jenő, Fodor József, Szabó Lőrinc képeivel. Gusztusosabb lapformátum ez, mint az Irodalmi Újság volt, de egyelőre elég tartalmatlan orgánum. .

Megmutatom legépelt versciklusomat. Alapos, lelkes lektori és költőtársi elemzést kapok. Tizenöt közül a következőket tartják legsikerültebbnek: Holtak és élők, Éjszaka, Mérei dombok, Emberi sorsunk, Józan reggel, Az ördög győzelme, Feloldozás, Nem tudsz te ragyogni, Villámlik. Meglep, hogy a Csak ami volt-ról László egész kis előadást rögtönöz, kivált a végét dicséri, hogy olyan pilinszkysen kegyetlen-pontos. A Józan reggel visszafordulós képét pedig Rilke Malte Laurids Brigge-jének egyik hasonló részletéhez viszonyítva igen modernnek érzi. Summa summarum: Lászlóék szerint remek dolgok vannak a versekben, nagy kitágulás a régiekhez hasonlítva, de helyenkint bántó disszonanciák.

Egész esténk az irodalom jegyében telik. S hogy ne csak rólam legyen szó, fölolvasom Hernádi Gyula fantasztikus-gyönyörű novelláját, a Hímsziklá-t. Lászlóék is el vannak ragadtatva a lebilincselő, izgalmas, hallatlanul költői stílustól. Nem hiszem, hogy fiatal prózaíróink közt bárki képes volna ilyesmire.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Török Júlia [2008.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1957. március 17. vasárnap

László is velünk tart, és Weöresék is várhatók a Széher útra.

Milyen pontosak - dicsér bennünket az éppen szembejövő Fülep. Sanyiékról elmélkedik aztán, hogy fognak ideérni, mivel Sanyi általában reggel 7-kor fekszik, s 1/2 2 felé ébred. Erről már nem lehet leszoktatni, így engedte meg neki az anyja... - Hát min dolgozik olyan veszettül? László tudja: műfordításkötete francia darabjain, René Charon, Reverdyn, Bretonon, akiktől odavan, "akikhez képest én ilyen pici vagyok, ilyen pici" - utánozza László Sanyi hangját, mozdulatát. A továbbiakban velünk egyetértésben degradálja ezt a fajta modern költészetet, amelyből csak a szándékos értelmetlenség üt ki mindenütt. Apollinaire, Mallarmé egészen más! Náluk az értelmetlenségben is mindig van valami. Hasonló a helyzet a piktúrában is. Picasso, Braque, Klee dolgaiban érzi az ember a művészit, az eredetit, a többiben nem. - Jönnek nekünk azzal, hogy P. Mondrian művészete milyen nagy hatással volt kora divatjára. - A fene vigye el, hát azzal mérjük egy föstő művészi értékét, hogy jó textilmintánakvalót tervez? Martyn Feri is ilyenekkel szokott traktálni.

"Szép tapéta!" Martyn kétlakisága után szól Fülep a Losonczy Tamásnál történt műteremlátogatásról is. - Elém tesz egy vásznat: egyik fele kék, a másik piros. És így nézi e! - mutatja mókásan összehunyorítva szemét. Olyan ez, mint a király új ruhájáról való mese. No hiszen, meg is mondta ő nyíltan, hogy a király meztelen. - Azt mondják - folytatja az eszmélkedést -, ha a primitív népek művészetében jogos az absztrakt ábrázolás, jogos most is ... Igen ám, de abból a primitív istenábrázolásból érzem: azért absztrakt, mert a démontól való féltében nem ábrázolhat másként... a mostani absztraktok mögé viszont legföljebb a kávéházat képzelhetem oda.

A másik oldalon ugyanekkor azzal a váddal találkozhat Fülep (Bernáth szokta mondani), hogy túlságosan liberális a "modernistákkal". Igen, bevallja, sokat köszönhet nekik. Valójában tőlük tudta meg, milyen is a kor, amelyben él, hogy nincs semmi szilárd, hogy ez a föld egy hólyag, hogy bizonytalanná vált minden. Ehhez kellett a Dada és M. Duchamp produkciói. Persze mindez már visszavonhatatlanul tegnap. (Ebben találkozik Fülep véleménye Szervánszkyéval.) Csak az a baj, nem látja az ember, ígérkezik-e valami új. Hiszen lehetséges, hogy a költészet, a piktúra, úgy, ahogy egyszer elkezdődött, egyszer be is fejeződik ...

Ezt a pesszimista jóslatot nehéz elfogadni, de felettébb elgondolkoztató volt ez az eszmemenet a Széher úton fölfelé.

Amikor visszafordulunk, már látjuk Sanyika alacsonyan közeledő széles kalapját s mellette Amy kelletőzve ringó járását.

- Meghajlunk előtted, Sanyi - hódolunk A hallgatás tornya költőjének. A nagy költővel azonban igen nehéz saját nagyságáról beszélni. Három kötetet is hoztak. Egyiket az Öregnek, aki persze jól leteremti a csúf címlapot, a rossz papírt, a csúnya nyomást, pedig szerintem szép a kiállítás, gondos a kiadói munka. A második kötetet - igen jólesik - nekem dedikálja Sanyi, a harmadikat Németh Lászlóék kapják nemsokára a Szilágyi Erzsébet fasorban.

Este Sárközi Mártát köszöntjük tortával fél évszázados fönnállása alkalmából. Az ünnepelt kedélye fenn szárnyal, csak a Kossuth-díjasokra dühöng. De még nálánál is jobban egyik-másik hajdani filosz társam. Szidják Németh Lászlót (előre sejtettem), mint a bokrot. Nem maradok egyedül az ellenérvekkel. Lator argumentumai különösen hatásosak. Öröm tapasztalni, milyen reálisan gondolkodó ember lett ő, amióta körülményei is reálissá váltak. Belől persze a legelkeserítőbb félreszorítottság idején sem kukorékolt a vélt morális fensőbbség ilyen álságos dühe.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Kovács Attila [2019.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.