Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Az "Éjjel-nappal" közért előtt hatalmas tömeg várakozik narancsért. Battyog Nagy Laci egy kis tarisznyával, beteg feleségének akar vásárolni.
Kiadói ügyemet intézem, Latorékkal, Vas Pistával, Benyhével beszélgetek. Később Domokos Matyival. Az ő szellemessége komorabb színezetű lett, mióta nem találkoztam vele. A folyóirat tervéért nem lelkesedik, szerkesztőként maga helyett Szabó Edét ajánlja.
A csatlakozó Kormossal négyesben megyünk ebédelni. Ilyenkor derül ki, milyen közel vagyunk egymáshoz. Pista kicsit búsongó. Vonul, hóna alatt a könyvekkel, hajadonfőtt, mint régen.
Este Hernádiéknál vagyunk. Gyula javára írom, hogy szerkesztősködésem idején nem siettette a családi kapcsolatokat. Feleségét csak nemrég hozta magával. Nagyon szimpatikusnak találtuk, ráadásul kiderült, hogy pontosan abban az évben, azon a napon, sőt napszakban született, mint én. Most, hogy viszonzásul mi vagyunk náluk, együttlétünk olyan közvetlen, mintha nagyon régóta ismernénk egymást. Valójában most mondom el Gyulának barátságaim történetét, mely szinte azonos életem történetével. Az ő élete sokkal szélesebb medrű, rapszodikusabb. A győrszentmártoni jegyző elkényeztetett fiaként, a nyugat fele sodrodó leventékkel esik fogságba. Hazatérve a Pápai Páriz-kollégiumban Forgács Péterékkel bősz nékoszista, marxista, az orvoskaron a jövő ígérete, aztán Pestre költöző szüleit kell segítenie, állásba megy, vegyészmérnöknek iratkozik be az esti tagozatra, abbahagyja, közgazdaságtannal próbálkozik, orosz vállalatnál főosztályvezető... nagyjából ekkortájt találkoztunk. Beszél ő is barátságairól: Vekerdi Lacival, Forgáccsal, Gulyás Jánossal.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap