Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Sok találgatás volt a mai nappal kapcsolatban. Szemlélem a várost: mintha kicsit nyomottabb, néptelenebb lenne, de alapérzésem, hogy elment az emberek kedve minden feltűnősködéstől. Ami akkor történt, csak akkor történhetett, a kellő feszítettség hangulatában. Azóta sokan másképp is látják a dolgokat, de a fő ok, amiért nincs eredménye a különféle nyugati uszításoknak, hogy az emberek nem törődnek vele. Azt hiszem, sokan nem is tudják, milyen nap van ma.
Csanády Jancsi vár a New York ház előtt, együtt megyünk föl Kormos Pistához, onnét tovább a Szépirodalmiba, Domokos Matyiért. Kellemetlen hely ez. Összevissza vannak zsúfolva az asztalok. Matyit nehezen lehet elvonszolni. Morózusan szidja a körülményeket, felesége is beteg.
A Hungária legelegánsabb részében telepszünk le, Nagy Laci mellé. Laci kedvesen, Matyi pedig okos részletességgel érdeklődik. Később jön Pista is, lassan bekerítjük az asztalt. Megjelenik végül Juhász Feri, de őt hiába hívja Nagy Laci, a világért se szegődne mellénk.
Sokkal meghittebb, amikor négyesben, Matyival, Pistával, Jancsival kávézunk a Balaton eszpresszóban. Végül az utóbbi kísér haza. Meséli, hogy mennyire összemelegedett Kormos Pistával. Velem való konfliktusáról is nyilatkozott előtte. Beismerte, hogy túlságosan keményen lépett föl ellenem. Felesége, Rab Zsuzsa indította arra, hogy béküljön: - "Ne hülyéskedj, látod, milyen verset írt hozzád!" [A Búsulsz-e, Pista? c. 1954-es versről van szó. F. A. 1983.]
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap