1958_05. [2]

Fodor András naplója - 1958. május 23. péntek

Zsámbékra megyünk ismét. (Kormos nélkül, de Fülöp Gézával.) Nyomasztó fülledt melegben ülünk be a Széna téri buszba. A rövid-hosszú nadrágos Fülep majdnem lemarad. A hátsó ülésen foglaltunk neki helyet, a két házaspár között. Járl Hajnal professzornál kivizsgáláson, ugyanazt állapította meg, amit a körzeti orvos, egyébként pedig az utóbbi időben teljesen rendben van. Ezt boldog felszabadultsággal állapítja meg.

Harmadszor járok Zsámbékon. Ahogy ballagunk fölfelé, eszembe jutnak a régi emlékek is. A romtemplom őre mandulát tör az ünnepekre. (Persze, holnapután Pünkösd!) Fülep németül purparlézik a sváb öregasszonnyal.

Megkapó újra látni a templomot. Most többet mond nekem, mint öt évvel ezelőtt. Közben valahogy a vérembe ment át a román és gót, a két nagy internacionális építészeti nyelv tisztelete. - Ezt szeretem a legjobban - elmélkedik Fülep, a klastrom romjain üldögélve -, amikor a gót még benne van a románban. - Sokat magyaráz a fontosabb stíluselemekről (a villamosságként vezetett, pilléreken nyugvó nehézkedési erőről) és származásukról. A domború vonalú kupolasisakok, az oszlopkötegek lényegében a görög építészetből erednek. Megint nagyon meghat bennünket a hátsó, bástyaszerű ragaszték. Milyen szép még a díszítése is! Ilyen templomokkal volt tele az ország a törökdúlás előtt. Géza csettegeti a fényképezőgépet. Megnézzük a premontrei barátok egykori borpincéjét, találgatjuk, a kerengő vajon milyen volt, nézzük a ködbe vesző, messzi mezőket, aztán már indulnunk is kell.

A rosszféle kalauznő vesztünkre bekapcsolja a rádiót, hallanunk kell a külpolitikai kommentárt, majd a dzsesszműsort. Szegény Öreg el van keseredve. Kétszer is föl kell szólalnia, mire a nő hajlandó a technika vívmányát elhallgattatni. A Ságvári ligetnél szállunk le, mert F. úgy véli, kellemesebb úton és hamarabb hazaér. Sorolom neki az irodalmi híreket. Közben vészesen borul az ég, villámlik, s a hétköznapi dolgokban oly gyakorlatlan Professzor eltéved velünk az erdőben. Háromnegyed óráig járunk körbe: az úttörővasúttól a kőbánya felé a meredek réten, aztán vissza. Végre ő már otthon, de nekünk sietni kell, hogy bőrig ne ázzunk. A sötét ég alatt a házak, fák színe különösen eleven. Sört szeretnénk inni, nincs. Két fiatalember vigasztal, ők már tizenkilenc helyen próbálták hiába.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Hegedüs Máté [2016.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1958. május 30. péntek

Fülephez menendő két látogatást iktatok be a két Pistánál. Simont még megtalálom a Kútvölgyi-kórházban. Éppen holnap megy haza. Rossz bőrben van, a kórházi göncök még csak szánalmasabbá teszik. Olyan most, mint egy summásgyerek, akit otthon hagytak az aratók. Nagyon megörül nekem, meséltet: mi újság. Nyugtatom, hogy Györéék gyűlöletéből most már én is átvettem egy részt. Kér a fiú, találkozzunk a jövőben is. Kötetét, a Pacsirtaszó-t otthon félretette már számomra.

Kormossal a Veronikába ülök le. Átadja tartozása első, 2000 forintos részletét. Latolgatjuk lektori esélyeimet. Sajnos pártonkívüliségem, Pistával való barátságom a Mórában is nullára csökkenti esélyeimet.

Az Öreg rövidnadrágosan jön elénk a kicsit hűvös levegőben. Rab Zsuzsa betegségéről hallva új, kedvenc témájánál vagyunk máris: a lelki ráhatás, a pszichoterápia dolgainál. Elmeséli Vigny abbé esetét, majd francia barátjáét, kit Freud őse, a svájci Dubois professzor gyógyított meg azzal, hogy "kibeszélte belőle" a bajt.

Strassbourg-i lapom van Colintól. Így szól:

Ebben az isteni kis városban hála istennek nem érzem magam oly árvának, mint tavalyelőtt Aix en Provenceban. Van egy-két ismerősöm, bár sajnos egyik sincs megfelelő nemű. Őrült utazásaim voltak Freiburgban, Schwetzingenben, Darmstadtban, Duisburgban, Düsseldorfban és vissza Mannheimben, mind öt nap alatt. Láttam Haendel Julius Caesar-ját, Strauss Arabelláját, a Der Fliegende Holländer-t, és végre a Wozzeck-et. Legnagyobb élmény volt a Haendel, a kis schwetzingeni Rokoko Theater-ban. De az öt nap után nagyon jó volt átlépni a határon ide. Nagyon kedves, barátságos, érdekes és szép város. Ma láttam a Cathedral szobrait - amelyeknek ez az egyike (A képeslapon: Portail de l'Horloge). Nagyon furcsa, hogy magában a templomban csak másolatok vannak. Az eredetieket áthelyezték külön kis múzeumba. Tökéletesen meg vagyok hatódva tőlük. Még a zenében sincs ennél nagyobb szépség.

Megjegyzem hogy nem hallottam itt egy szót sem De Gaulle-ról, vagy a politikáról.

Fülep ilyen szépségek helyett a képeslapon látható három hegy különböző színű rajzára figyelmeztet.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Szatmári Teréz [2019.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.