1958_06. [1]

Fodor András naplója - 1958. június 19. csütörtök

Fülep részletesen kikérdez az irodalmi estről, aztán heti politikai összefoglalót tart. (Ő bízik De Gaulle-ban. Formátumos embernek tartja.) Sétáról vissza-jövet elhangzik a kérdés: - Hát Csanády, magánál mi újság? (Nem mondja el a leglényegesebbet, én is csak utólag hallom tőle, hogy pár napon belül megnősül.) A verandán veszem elő Colin bázeli megígért levelét. Ez ismét arról győzheti meg az Öreget, mekkora magyar a mi angolunk.

Amennyire lehet a svájci szokások keretében (itt mindent zárnak éjfélkor) egészen pesti életet élek. Tegnap hangverseny után egy tömeg ember bevonult a Kunsthalle vendéglőjébe, ahol kénytelenek voltak a kiszolgálók 1 óráig maradni a helyén, és alig lehetett más nyelvet hallani, mint a magyart. Ott voltak a Bartókék, Engelék, Veressék, Bátorék, Véghék, és különböző félmagyar alakok, köztük én, meg egy isteni szép (volt, - már vénül egy kicsit) hollandiai nő aki férjhez ment egy De Chatel nevű (igazi magyar név) magyar orvoshoz, és (majdnem) tökéletesen megtanult magyarul. Itt van három hónapi szabadságon, férje nélkül, akinek helyén én nagyon szívesen állnék...

Egészen jó Bartók Festivalt rendeztek itt. Hat hangverseny lett, meg egy operaelőadás, melyen a Kékszakállút és a Mandarint adták, mind a kettőt z,enei szempontból elég jól. Színpadon sajnos a Kékszakállú rendezése gyenge és a Mandariné kimondottan rossz. A hangversenyeken adták, vagy majd adják a 2 zongorás szonátát, a Zenét, a Tánc Szvitet, a Hegedűversenyt, a Divertimentót, a Cantata profanát, az I. Zongoraversenyt, a Concertót Zenekarra, a 2 Images-t, az V. Vonósnégyest, a Constrastokat, a solo hegedűszonátát, a zongoradarabokat, a 8 magyar népdalt, és a különböző kórusdarabokat. Még hozzá az 1907-8-as hegedűversenynek a bemutatóját. Ez volt talán a legérdekesebb de most nem számolok be róla, inkább küldöm majd a Manchester Guardian-i cikkemet, amelyben részletesen fogok írni róla. Kéttételes, az első az I. Portré, a második egy hosszú allegro giocoso, amelyben nagyon érdekes dolgok vannak, köztük egy komikus idézet amely nyílván a műnek az inszpirációjára céloz. Formailag aránylag egyszerű, fővonalaiban, de olyan gazdag és temperamentumos hogy nem könnyű követni első hallásnál. Úgy tudom, hogy a svájci rádió közvetíti, június 15-én. Ha meg tudod fogni, érdemes meghallgatni. Ha lehet majd írom a pontos időt és a hullám hogyhív-jákját.

Mondtam-e már, hogy a Bartók Archives kiadták az Öt dalt, op 15. Elég pocsék kiadás, nincs rajta sem a műnek a dátuma (amely Bátor szerint inkább 1923 mint 1915 - ez pedig nem lehet), sem a verseknek a szerzője, mert Bátor szerint nem lehet tudni hogy ki volt. Az ő véleménye szerint maga Bartók írta. Az a megállapítás, hogy Balázstól vannak, szerinte téves. Én látom viszont hogy Bátor nem igen ért a dologhoz, és nem elégszem meg ezzel. Itt leírom a daloknak a címeit vagy első sorait, és arra kérlek hogy keresd meg - elsősorban Balázs összegyűjtött versei közt. [Időközben kiderült, hogy a mű 1916-ból való, s hogy a szövegüket Gombossy Klára és Gleimann Wanda írta. F. A. 1983.] A Bartók Festivalon kívül kevés érdekes van itt. A legnevezetesebb a Kunst-museum, ahol lelkiismeretesen végignéztem a gyűjteményt. A híres Holbeinek és egyéb régi mesterek előtt eléggé unatkoztam, és csak nagyon gyorsan néztem őket - kivéve a Manuel féle "Paris urteil" című képet, amely azért fogta meg a szememet, mert két nagy meztelen nő van rajta, mind a kettő óriási hassal és kicsi mellel. A modernek jobban érdekeltek, különösen a Léger-ek, Klee-ek (a "Poliphonie''-je nagyon szép) és egy két Picasso. De nem találtam a modern gyűjteményt olyan meghatónak, mint amennyire vártam...

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Gál Éva [2016.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.