Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Egyik kezében cekkerrel, a másikban kutya pórázával - gyerekes örömmel -megjelenik Weöres Sanyi a Vadrózsa előtt, ahol Hemádiékkal várjuk. Egyelőre illegálisan jött, a közértben kellene sorba állnia, de olyan sokan vannak ott, hogy inkább velünk tölti az időt. Átad nekem pár szlovák népballada-szöveget, hogy legyen fordítanivalóm, ő már nagyon unja őket. Olyan sivárak, amilyen a (magyar címe szerinti) Hiawata lehetett, amiből most hoztam neki is példányt. Érkezik közben kedves mosollyal Amy is.
Sok szó esik Sanyi új kötetéről, melyben a Rongy szőnyeg-ciklust kibővítette 130-ról 200-ra. Figyelme olykor Tácsira fordul, kutyájukra. Ez a felemás farkaskutya olyan nagy szerepet játszik életükben, hogy még az időt is úgy mérik: megvolt-e már akkor a kutyájuk, vagy se. (Praekutyikus idők!) Úgy él ez a két ember itt a Rózsadomb tetején, mint valami Felhőkakukkvárban, a valóság felett. Persze azért a valóságból is el-elfognak valamit.
Mulatságos az eszpresszózást követő séta, mikor is Sanyi elereszti Tácsit, hogy elvégezhesse dolgát. Tegnap se sikerült neki! Szegénynek már bepecsételődött a feneke. (No, ilyet is csak költő mondhat.) Valósággal kutyatopográfiai ismereteik vannak a környékről: világért se mennének olyan helyre, ahol Tácsi kutyával találkozhat, ha mégis feltűnik valami eb, inkább visszafordulnak.
Sanyi hosszan beszél arról, milyen nagy fáradságába került neki, míg szócsonkokat természetesen tudott elhelyezni versben (... "ablaknégyszög aki vá-/illat zene aki bá-... .")
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap