1958_09. [2]

Fodor András naplója - 1958. szeptember 4. csütörtök

Fülep ma fogad bennünket, de csak egy órára. Holnap Várkonyba utazik. ­Ki tudja, eljutok-e még oda? - Érdeklődöm, amúgy hogy érzi magát. - Nem panaszkodhatom, csak igen elkezdtek halni körülöttem. A házvezetőnő férjét szombaton temettük...

Gyorsan el kell mondanunk mivel töltöttük a nyarat. Amikor említem, végül már rosszul éreztük magunkat az elárvult Balaton-parti telepen, Fülep vidáman rám cáfol: - Hiszen az a jó, ha minél kevesebben vannak. - Ő sosem üdült olyan kedvérevalóan, mint amikor Liguriában egyszál egymaga volt egy fürdőhelyen

Említem, hogy A Thibault család-ot, olvastam, s kíváncsi vagyok - még sose került szóba köztünk -, neki mi a véleménye Martin du Gard-ról?

- És magának hogy tetszett a könyv? - a fölhúzott hangsúlyú kérdés úgy hangzik, mintha utána ledorongolás következnék. Annál kellemesebb, amikor így kezdi: - Ez egy kitűnő író. Kitűnő. Én nem olvastam az egész Thibault-t, csak részleteit ismerem. De ez nem csak ezt tudja: seregeket mozgatni. Írt egy La Soufle című drámát, hát az is milyen remek! igazán kár, hogy nem játsszák, az emberek elbődülnének tőle, olyan nagyszerű. - A Gide-ről való, nemrég kiadott emlékezését is nagy elismeréssel kommentálja. - Embernek is kitűnő lehetett - vetem közbe. - Igen, ez nem engedte magát fényképezni.

A következő témánk a piaristákhoz egyetemistaként bekvártélyozódott Lakatos Kálmán. A Vigiliá-ban olvasott verseire ő is azt mondja, "gyöngike", de őróla magáról nagy érdeklődéssel beszél. Nem lepi meg, amit belső változásairól mondok, de ott a nagy baj, hogy az obligóból, amibe került, nehéz kiutat találni. Egy bajai pap ismerőse öngyilkos lett szerelmi válsága miatt, egy híres francia abbé viszont összeadta magát törvényesen a házvezetőnőjével. Csak halála után derült ki a dolog.

Élvezem nagyon Fülepet, ahogy a sötét utcán, lehúzott süvege alól fölfele nézve botozva neki-nekilendül a mondókájának. Már csak azért is lehet szeretni, amért ennyire beleéli magát barátom problémájába, ennyire érdekelni tudja egy ember sorsa, aki lehetne számára közömbös is.

Nagy öröm nekem, hogy érdeklődik a La Strada (Országúton) c. film után. Tíz éve nem volt moziban, de ezt megnézné. Ami jót mondok neki Felliniről, figyelemmel hallgatja. Ő is nagyon jókat olvasott róla. Jut idő még az aktatáskában hozott két verskötet-kéziratom említésére is. Nagyon szívesen fogadja, hogy olvasnivalót hoztam.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Kertész Judit [2007.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1958. szeptember 25. csütörtök

Már az is jó ómen, hogy a repülőtérre menő autóbusznál Nagy Laciba és Szécsi Margitba ütközünk. - Csak nem Bulgáriába? - De igen. Aranyos gyerek ez a Laci. Csupa derű. Csak úgy süt az arcából a becsületesség és tehetség. Margitban meg az a feltűnő, milyen aggódó szeretettel búcsúztatja férjét.

Fentről nem látjuk jól a bécsi gépből kiszálló utasokat. Pár percig tanácstalanul ténfergünk, s egyszer csak a vám felőli ajtón kilibben elénk barátunk fekete-szürke öltönyében, iratokkal a kezében, egy hordár kíséretében. Nagy ölelkezés, magyarázás. Megjelenik a hivatalos fogadófél, R.-né, aki csak Colint vihetné kocsin. Inkább velünk marad a vendég. Rendelek taxit.

Minden a régi, mintha tavasszal találkoztunk volna utoljára. Külsőre nemigen változott Colin, kicsit teltebb az arca, ritkább a haja, új szemüvege van. Panaszkodik, hogy nagyon fáradt. Velencébe menet P. R. Frickerről írt cikket, onnét jövet a velencei dolgokról. Stravinsky Jeremiás könyvéből írt Threni-je remekmű!

Lakásunkban majdnem minden változást észrevesz, s láthatóan nagyon otthonosan érzi magát. Sárika hozza a kávét, a tortát. Mutogatom Weöres Sanyi, no meg a saját műveimet: a Hiawatá-t, a Nyekraszov-ot. Valahogy Juhász kötete is előkerül, sőt egy Új Hang-szám Kormos Pista verseivel. Pedig nagyon fáradtak vagyunk. (Alig aludtam az éjszaka.) Éppolyan nehezen keresem a tisztán érthető mondatokat, mintha idegen nyelven beszélnék. Colin magyarságában persze semmi visszaesés sincsen. Nagyszerű ember ...

Gyalog indulunk a zeneakadémiai fogadásra, a "pofafürdőbe". Próbálom takarni illetéktelenségemet, miután Colin Szabó Ferencnek bemutatkozva asztalához ül. Alig látok ismerős zeneszerzőt, csak Kadosát. Itt van a kerek hasú, kerek szemű, kerek orrú Dankievics elvtárs Kijevből, s a gombszemű, kiskutyaforma Szing Kő-zsan tiencsini professzor.

Kodály éppen mellénk ül le. Colin odamegy hozzá, föléje hajolva, lógó nyakkendővel válaszol a száraz angolsággal föltett kérdésekre: - Hány könyvet írt azóta? ...

A legintelligensebb színfolt a Juilliard vonósnégyes. Colint szívélyesen veszik körül. Barátomnak én adtam ötletet, miről beszéljen Szabóval. Mondja róla később, hogy szidta a külföldi Bartók-előadásokat, s úgy, olyan kiejtéssel beszélt, mint egy parasztember.

Amikor a hangversenyteremben leülök, annyira zsong a fejem a következő napok terveitől, a sok embertől, kikre a kapcsolatszövés dolgában gondolnom kell, s annyira föloldja figyelmemet maga az a tudat, hogy Colin is itt ül lent valamelyik első sorban, hogy Bartók (különben-sem-szeretem) I. Szvit-je elmegy a fülem mellett. Később meg az zavar, hogy a televízió-közvetítés fényében nem tudom kivel megosztani a zene élményét.

Csalódás a Szenkár vezényelte Daphnis és Chloé II. Szvit. Elvesznek a színek. De nem is törődöm a zenével. Igazi élményem az, ahogy Colinnal végigmegyünk az Andrássy úton, s kiülünk a Keringő elé kávézni, sört inni. A sör jó lesz altatónak.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Takáts Enikő [2019.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.