Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Gereblyés László, hallván, hogy állástalan vagyok, beajánlott a szakszervezeti (Táncsics) kiadónak. Tárgyalok az igazgatóval, kiderül, hogy nekik teljes nyolcórás kötöttséggel lektorátusvezető kellene, s javarészt műsorfüzeteket, rossz irodalmi műveket kellene szerkesztetnem. Netán abban is van valami biztonságos, ha az ember nem viaskodik magában a jobbért, hisz úgyis reménytelen, de a felelősséget aligha vállalhatnám ilyen körülmények között.
Elárvult lélekkel kódorgok az utcán, mint akit a rossz fátum vert meg, aztán itthon belemerülök Hernádi Tizenegyedik parancsolat c. kisregényébe. [A péntek lépcsőin címmel jelent meg 1959-ben. F. A. 1983.] Nagyon élvezem pőre őszinteségét, költői képeit, jól eltalált párbeszédeit s a lelki helyzetek csak ma és jó író által adható rajzát. Sok hibát is találok egyelőre, melyek főként a hős középszerű embersége és folyton gondolkodó, mindent lefülelő egyénisége közti ellentmondásból erednek. Számomra külön élmény, hogy mennyire benne van Gyula ebben az írásában. Szinte minden gondolatát, érzését benne látom, amit nyáron mondott vagy tanúsított. Eddigi írásaihoz képest itt föltétlenül erőteljesebb a szerkesztés íve, s végig tudja fokozni a feszültséget. Az utolsó oldalakon szinte torokszorítóan szép a hős megtisztult, lelkifurdalásos gyötrődése.
Telefonon mindjárt el is mondom a szerzőnek véleményemet. Konrád György kifogásolta a befejezés megigazulását. Szerintem anélkül nem lenne jó a mű. Bár a hős átlagossága és rendkívülisége közti ellentmondás a befejezésben is érződik, de itt a legindokoltabb. Sükösd Mihály szól, hogy válasszak ki nyolc-tíz verset, minek alapján a következő Egressy Klub-esthez ő írja a bevezetőt. (A szereplők: Csepeli Szabó, Garai, Kalász, Hernádi és én.) Hétfőn jön a versekért.
Kormos Pistával beszélgetek még hosszasan. Szerinte se lehet vállalnom a Táncsics kiadóbeli állást. Most már magam is nyugodtabban ítélem meg az ügyet.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap