Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
A mai Kéry Lászlóból többen is kiábrándítottak: nem a régi, múltkori gratuládója után mégis megdöbbent, hogy ez az első, élő magyar íróról szóló kritikája meglehetősen visszataszító. A gesztus is, ahogy kezembe adva a kéziratot, a Belvárosi kávéház környezetében egyszerre játssza magát hithű ideológusnak és liberális polgárnak. De hát miért is olvasatja velem ezt az első oldaltól a hetedikig politizáló, az Élet és Irodalom kívánalmait messze túlhaladó iratot? Csak a teszt kedvéért? Ő igazán nem is gondolta, hogy ennyire politikusnak kell majd Lennie, de nem tehetett másképp. Elvárta volna, hogy legalább egy hunyorítással elárulom: nem a másik oldalon állok. Ó, álszent karrierizmus, filoszbőrbe bújt kenetes hazugságok, hogy nem szakad rátok a Belvárosi kávéház! Hát mindig azok prédikálják nekünk a szocialista erkölcsöt, kiknek annyi köze sincs ahhoz, amit fennkölten védenek, mint a pápának a marxizmushoz ! De kár volna nyíltan fölindulnom. Méltóságon aluli minden védekezés, hiszen a szerző Pándinak, Lutternek előbb megmutatta a dolgozatot, mint nekem, s azzal védekezik, hogy ők a Tilalmas ifjúság-ért még gorombább lebunkózásomat kívánták.
Minden valamirevaló szimbolikát legalább kétféleképpen lehet magyarázni. Kéry azonban csak egyféleképp magyarázza a Józan reggel értelmét is. (A forradalom reményei jéggé fagytak. . . következésképp ugyanazon a sikamlós úton járok, ahol az ellenforradalmárként lecsukott írók. Az írás valahogy úgy végződik: meddig tűrhetjük még ezt?) Ilyen lesújtó támadást ismeretlentől sem vártam. Csak annyi jó van benne, hogy nem attól kapom a pofont, aki haragszik rám, hanem akiben csak úgy duzzad a jóindulat, s jámboran kérdezgeti, mit gondolok, mi lesz ennek a hatása? Nem kérek szövegmódosítást, csak annyit mondok megszégyenítésül: néhány hétig ne siessen megjelentetni, amíg állást nem találok. - Úgy gondolod? Akkor talán meg sem jelentetem. (Elszólásából derül ki, hogy már beadta az És-be e Koczkás rendelte kritikát.)
Akivel a nap folyamán találkozom (Domokos Matyi, Kormos, Hernádi, Szervánszkyné, Sárköziné), mind jobban dühöng Kéryre, mint én magam. Mártával az Európa Kiadó folyosóján találkozom, van kétezer forint talált pénze, meghív ebédre a Kulacsba. A legdrágább menüt rendeli, s minden pincérnek külön-külön borravalót ád. Faggat Pauliról és Toynbee-ről, meséli Illyés viselkedését kötetem kapcsán. Két versemet fölolvasta a nála lévő társaság előtt, nagy hatást keltettek. Én Matyiékról kérdezgetem őt. Meglepetésemre Moldováról negatívan nyilatkozik.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap