1959_02. [2]

Fodor András naplója - 1959. február 7. péntek

Szobatársam Tibor még utoljára megkávéztat s átadja helyét a porckorongsérves taxisofőrnek. A távozó, kinek szép dedikációkkal fejeztem ki hálámat, még azzal is jót tesz velem, hogy probálja hozzám idomítani utódját. Diskurálunk is már hamarosan. Hat testvére van, ő maga nagy sportoló. Érdeklődési mezőnye a Tánczenei koktél és a "Népsport" közt húzódik, de néha azért olvas is.

Tegnap csak Czigány Gyuri, de ma sokan látogatnak. Sárika, Pór Jutka, Bulla Karcsiék. Karcsi azzal dicsekszik, hogy Várkonyi Zoltán őt választotta ki a Vígszínház moszkvai vendégszereplését kísérő újságírónak.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: ELTE Könyvtártudományi Tanszék [2006.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1959. február 20. péntek

Hernádi Gyulával megyek Fülephez. Továbbvisz bennünket a busz, jól ki kell lépnünk, hogy utolérjük a bricsesznadrágos sétapartnert.

Gyulával Tabon jártunk irodalmi esten, ottani volt tanítványom meghívására. Színes élményeinkből keveset tudunk elmondani. Fülepet főleg a gazdasági problémák érdeklik. Gyula kötetét még valószínűleg nem olvasta el.

Vidéket emlegetve egy dolog lelkesíti föl, a Bükk-hegység emlékezete. Ennek szépségéről, emberszabású monumentalitásáról, üdeségéről, zöldjének feketébe hajló mélységéről, változatosságáról, vizeinek kristályos tisztaságáról tőle szokott láttatással, szenvedéllyel tud beszélni. A Sixtinához hasonlítja ezt a hegyet, melyben hatalmas ugyan az a Jeremiás, vagy az Úristen, meg az Adám, mégis otthon van köztük az ember. A Bükkben is érezni a nagyságot, az izmokat, de az egész mégis emberi, nem úgy, mint a Mátra vagy a nagy marha svájci hegyek.

Ahogy az öregember beszél a Bükk iránti vágyakozásáról, bennünk is bűntudatot ébreszt, miért is nem igyekszünk ezt az országot alaposabban megismerni.

Hetek óta nem került sor Colin legutóbbi levelére, most néhány részlet miatt előveszem.


Tegnap kaptam levelet Weissmanntól. Most találkozott Londonban a híres fiatal amerikai Haydn-szakértővel, Robbins-Landonnal, aki Magyarországon most több hónapot töltött. Szerinte igazán nagyon haragszanak rám Pesten, és egész biztos, hogy a Haydn-fesztiválra nem hívnak meg. Hát hívjanak meg másokat, majd meglátják mit írnak azok. Különben maga Robbins-Landon két elég gyenge cikket írt a The Times-ban magyarországi zenei életről. Erősen látszott, hogy olyan valaki írta a cikket, aki életében először volt Pesten. Nagyon felületes írások voltak, és szinte nevetségesen naivak. Azonban egy-két politikailag eléggé éles, a magyar kormánynak bántó dolgot írt - sokkal sértőbbet, mint az én szerencsétlen pár mondatom. Ha engem soha többé nem hívnak meg, azt nem értem, miért nem dobták őt azonnal ki az országból. Hát mindegy! Majd megoldódik ez a dolog!

Járdányi Vörösmarty-ját nem valami nagy sikerrel játszották Londonban. A kritikusok, ha nem éppen támadták, nagyon langyosan írtak róla. Cziffra játszott itt Manchesterben egyáltalán nem kiváló, mint zenész, csak a technikai készsége érdekes. Nagyon beképzeltnek látszik...

Megjött a "Józan reggel" kötet. Sok verse persze már ismerős volt. Most újra találkozni ezekkel, nagy élmény volt - majdnem mintha saját nyelvem volna. Nem mondhatom, hogy a többieket megfelelő, vagy illő gonddal olvastam, csak szótár nélkül. Amit nem értettem, más napra hagytam - és fene tudja mikor jön az a másnap. De még a legfelületesebb és hiányosan megértő olvasásnál is nagyon tisztán érezem már az egyéni hangod mindenben, és azt hiszem azonnal ismernék rád, ha ismeretlen versedet találnék, neved nélkül, valahol...


No látja, ez többet ér sok hazai kritikánál - sommáz Fülep.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Incze Dorottya [2013.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.