1959_10.[1]

Fodor András naplója - 1959. október 16. péntek

Az egyetem előtt akadok össze Pilinszkyvel. - Igyunk meg egy kávét! - ajánlja. Kötetérő!, új helyzetéről beszélgetünk. Nagyon felpendült ez a "harmadnapon" föltámadott költő. Tiltakozik az ellen, hogy őt véglegesen beskatulyázzák. Fog ő még írni, s talán derűsebb dolgokat, igen optimistán beszél a jövőről. Háborog azokon, akik Németh László moszkvai pohárköszöntőjét elítélik. Józanul és konstruktívan gondolkodik ez az állítólag dekadens szellem. Aszketikus szép arca, örvénylő, átfűlt hangja tele van lelkesedéssel. S mikor a zenéről kezdünk beszélni, milyen jól választja ki Webernt és Orffot: egyiket mint komoly, másikat, mint link muzsikust.

Munkahelyem azzal fogadnak, hogy valami papírom van a GH-n. De nem a kinevezés, ismét csak az ideiglenes meghosszabbítás. Olyan mérges vagyok, hogy kivárom Sebestyén Géza terjedelmes előadását a Széchényi Könyvtár Várba költőzéséről. Úgy beszél róla, mint ha karnyújtásnyira lenne, pedig... [A könyvtár a jelenlegi terv szerint 1985 tavaszától működik a Várban. F. A. 1983.] Odaállítok Sebestyén elé: - Úgy bántok velem, mint a szamárral, aki sohase érheti el az orra elé kötött abrakot... - Hebeg, dadog, mellébeszél: Ki leszel nevezve!

Matyi, László jön velem Fülephez. Kár, hogy ők nem olvasták Hernádi Gyula regényét, perújrafelvételemet semmiben sem támogathatnák. Mégis jó, hogy hallom őket, mert élénk észjárásuk bizonyítja, mégiscsak létezik a tudatomtól független baráti világ. Sőt tán gazdagabb - ha más jellegű is -, mint amilyennek időnként föltételezem.

Fülep az Auden-könyvet fogja hóna alatt. Átnyújtja, kérdésemre, hogy változott-e véleménye, lényegében nemmel felel. Csak annyit látott, hogy Auden nagyon művelt, intelligens ember. Amikor különbséget tennék közte és René Char közt, László is ellenkezik. Fülep szerint itt is, ott is bosszantó érdektelenséget talál remek fölcsigázó sorok után. Ugyanez van Eliotnál is. Weöres Sanyi ha angolnak születik, mindezek a költök nem is lennének. László a konvertiták szapulása alól Mauriacot akarja kiemelni. F. neki se kegyelmez: - Nagyon tizenhetedik klasszis. - És Hemingway? - Az is tizenhetedik klasszis... Nézze, egyforma. Ezek mind kitűnő, de nem nagy írók. A nagyság, úgy látszik elveszett, s ennek megfelelően csökkennek az igények is (mintha csak az én tegnapelőtti morfondírozásomat folytatná hangosan).

Kissé hűvös sétánk másik nagy témája a természeti, biológiai világ. Matyi ebben méltó vitapartner, csaknem annyit és olyan szelleműen tud szólni a tárgyról, mint Fülep maga. Neki is a nagy tékozlás, a darwini tételek cáfolatául hozható rengeteg ellenpélda érdekes. A csend világa film szolgál itt jó kiindulásul. A legfantasztikusabb pedig az, amit a méhek jelbeszédtáncáról hallunk. Fülep azzal summázza értekezésünket, hogy szerencsére a természetről való mechanikus XIX. századi elgondolás teljesen kiveszett már a biológusokból. így beszélnek ők is, ilyen dilettánsan - mondja pillanatra megállva s derűsen mutatva beszélgető kapcsolatunkat -, mint ahogyan mi.

Örülök, hogy oly sok idő után magát is láttam, búcsúzik Lászlótól, s szavaiban nincs szemrehányás.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Várnagy Viktória [2013.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.