Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Megint, ezúttal minisztériumi vizsgálaton vagyok Baranyában. Csorba Győző meghívott újra Damjanich utcai lakásukba. A beszélgetés minden részlete érdekes. Nagyszerű jellemzést kapok Takáts Gyuláról, Weöres Sanyiról. Külön fejezet a két költőtárs római időszaka 1947-48-ban.
Mivel többször szó kerül Fülepről, Győző kimondja azt, ami nyilván régtől fúrja az oldalát: - Mi tulajdonképpen az öreg Fülep varázsa, mert én bárhogy próbálkoztam, bármilyen áhítatosan közeledtem hozzá, ennek a nyitjára nem tudtam rátalálni. - Fülep Rómában való viselkedése, megnyilatkozásai, előadása mind-mind kielégítetlenül hagyta őt is, a hallgatóságot is.
Nem lep meg ez a profán vélemény. Valamely értelmiségi közösségbe való beilleszkedés során a társas érintkezésben szinte lehetetlen, hogy őt valódi értékei szerint ismerjék föl. Elég csak a kollégiumi első időkre gondolni: milyen nevetséges csodabogárnak, sőt szenilisnek nyilvánították olyanok, akik azóta már rég szellemi trottyokká váltak az ő frissességéhez képest. Persze van Fülep egyéniségében negatívum bőven, én még csak tódítani tudnám Győző hibalistáját, mégis, meggyőződésem, hogy az egész országban nincs még egy ilyen nagyformátumú személyiség, ilyen nagy hatású, gazdag szellem. Próbálok szenvedélyesen bizonyítani, és Győzőt megfogják érveim. Hiszen éppen ez izgatta őt is, mert ha Weöres rajongását nem is tartotta volna mértékadónak, legalább annyira elgondolkoztatta a nagy tehetségű Angyal Endre, aki ugyancsak esküdött rá.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap