Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Szervánszky Hat zenekari darabjának bemutatója, a nagy hideg és a fagyasztó modernek miatt nincs nagy tolongás. Bónis hangversenyismertetője is jelzi már, hogy itt valami radikálisan újról lesz szó: vége a kispolgári idill világának. Kasztanyettcsörgés, dobszó, tobzódó ritmusok, fojtott feszültség, Föl-le hullámzó vonalak és megint csörgés, megint dobszó, iszonyú fájdalmú hegedűglisszandók. Persze Bartók Zenéjében is hallunk ilyesféle csúszkáló "kajla" hangokat, de ez itt ki van teljesítve..:. ritmikai karaktert ad az új bécsi iskola ilyesmiben bizonytalan stílusának, s mindezeken túl, ami tán legfontosabb: jelentése, üzenete van számunkra, akik 1960-ban itt élünk.
Az előttem ülő, idegesen fuegrázkódó polgárok időnként kibillentenek az elmélyültsegből. Az is eszembe; jut olykor: fütyülni is lehetne, kerekedhetnék némi botrány, de nem, a karzat fiatalsága éhes már az efféle honi merészségre. Bizonyos, hogy Szervánszky ezúttal nagyon bátor volt: Münchausenként húzta ki magát "önnön dugájából" - és mindeközben nem vált hűtlenné saját régebbi stílusához. A zárótétel zaklatott robogása a József Attila emlékére írt Concerto fináléját idézi. Időnként megnézem Szabó Ferencet, "szája mintha nevetéstől pukkadozna. A tizenöt perces zene harmincpercesnek érződik. A földszinti közönség kissé dermdten mered a beállt csendre, melyet aztán az erkély fiataljai törnek át ovációikkal. A szerző a földszintről megy föl, azonnal int a dobos felé: övé az érdem. A lelkes taps nem akar csitulni. Ismételni kell az utolsó tételt.
Menjünk gratulálni! Éppen szembetalálkozunk az elégedettségtől szinte sugárzó Mesterrel. - Remélem, újra rákerülünk Európa zenei térképére - mondom neki, ő viszont csak az együttest dicséri. - Mit csinálnak a Zsoltárszimfónia után? ... Elmehetnénk valahová együtt.
Mondják, hogy a" Stravinsky-oratórium próbáit elhanyagolta Ferencsik, mégis nagy élmény először hallani ezt a müvet "élőben", Nagyobb hatással van rám, mint az Ansermet-féle szalagra vett előadás. Ferencsik a határozott körvonalakra itt is ügyel, csak az árnyalatok vesznek el keze alatt; az áhítatnak sokkal melyebbnek, lelkibbnek kéne lennie. A monumentális egyszerűség, az eklektikán is átsugárzó karakteres erő, a szaggatott ritmika így is bámulatos.
Szervánszky vezényel bennünket a Fészek-be.
Elköltjük a vacsorát, majd tudomásul vesszük a Véghelyiék, Vinczéék felől érkező üzenetet: - Menjünk föl a bárba. Véghelyiékkel egy ideig még a Hat zenekari darab bűvöletében vagyunk. A szerző azzal háritja el a dicséreteket, hogy ezúttal nem maga, hanem a fiatalok miatt izgult. Mert ha a zene most megbukott volna, akkor hat évig nem csinálhatnának hasonlót az ifjak. Vinczéné táncra kéri Szervánszkyt. Egy ideig ellenkezik, de végül enged. Roppant mulatságos, ahogy döcög, ahogy nehézkesen rakja a lábát. Bözsike szinte szakadatlanul nevet a férjén. Valóban nem mindennapi látvány ez, melynek rajtunk kívűl Tordy Géza, Böröndi Kati, Inke László is tanúja lehetne, ha tudnák, ki a sötétkék ruhás, köpcös, kopasz férfi, aki olyan óvatosan járja a modern táncot.
Marosékhoz megyek zenét tankolni. - Láttad a Magyar Nemzet-et?... Pernye bőszen gyalázza Szervánszky művét. Nem baj, annál inkább se, mert a szimpátiatüntetésből érzem: Maros lelkesedik a Hat zenekari darab-ért. -Vannak benne üresjáratok - mondja, az első és utolsó tételt sikerületlennek érzi. (A zárótétel őt is a József Attila-Concerto ötödik tételére emlékeztette.) -Legközelebb még jobbat fog írni! - tér napirendre az ügy felett. Hallom, Visky - mint az Állami Rendelőbizottság tagja - hogy meg volt ijedve, futott Szabó Ferenchez, ő megnyugtatta: Szervánszky a Főiskola zeneszerzési tanára, olyan rosszat nem írhat, amit ne lehetne bemutatni. Maros tulajdonképpen bizakodó az új zene távlatait illetően. A fiatalok mind Webernt bújják, és nemcsak nálunk, a Szovjetunióban is errefelé fordulnak. Bernstein zenekarának egy punktualista műve volt legnagyobb sikere.
Vallatom Darmstadtról is. Mérsékelten nyilatkozik. A zajlás maga érdekes volt. Boulez szimpatikus, Nono támadó álláspontja jogos, Stockhausen gőzös fejű német... Ligetit még ő, Stockhausen is nagyon tiszteli. A Varsói ősz hangversenyeit komolyabbnak tartja.
Fülep hetvenötödik születésnapjára méltó köszöntőt akarunk írni, Bálint vállalja a megzenésítést, valami regölésféle szövegre inspirál.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap