Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Az 56-os buszhoz az utolsó percben érkezik Hernádi Gyula Tornaival. Az Öreg örül a régebben látott fiatalembereknek, s máris tálalja eléjük a Nagyvilág-ban olvasható Robert Musil-részletek szenzációját. Csak Jóska olvasta a szóban forgó szemelvényeket. - Micsoda hasonlatai vannak! ...ahogy leírja a zongorát, amely egy vicsorgó mopszli és egy bulldog keveréke. Musil, Joyce, Proust, Thomas Mann, Charles-Louis Philippe, ezek írók voltak, nagy írók, higgyük el, nem a régiek öreges dicsőítése mondatja vele, hogy ma ilyen írók nincsenek. Egyáltalán, mi az oka, hogy amíg a művelt országok lakossága a reneszánsz óta megtízszereződött, a zsenik száma nem nőtt ilyen arányban, sőt éppen ellenkezőleg. Ezt a fogas kérdést már Gyula is feszegeti. Szerinte az ember elvesztette a világ lényegével való közvetlen kapcsolatát. Ahhoz, hogy az Istennel találkozzon a modern ember, előbb a villamoskalauznak kell mondania valamit. Fülep további buktatókat állít megközelítésünknek. Nem lehetséges, hogy minden nagy virágzás után terméketlenség következik? - kérdem én bizonytalanul. Dehogyisnem lehet, de még mindig érthetetlen, hová lesznek a zsenik, hiszen a mai Michelangelóból nem lesz mérnök. - Még Goethe is utálta a matematikát, nem is beszélve rólam - érvel Fülep. Végül oda lyukadunk ki, hogy elfáradtak a gének; hiszen a rákra is azt mondják, azért nem gyógyítható, mert lényegében a szövetek elfáradása okozza. A fáradt gének mibenlétét megint csak nem tudjuk meghatározni. hiszen az első gén állítólag még most is él valahol.
A tanulságos szellemi torna után tehát ugyanúgy nem tudunk semmit, mint előtte. Gyula és Jóska éppen abban látja Fülep szellemi nagyságát, hogy ő is csak a kérdés fölvetéséig jut el. Mihelyt felelne valami ilyen problémánkra, már nem is hihetnénk abban, hogy magasabbról nézi a dolgokat.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap