Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Napok óta tele van az újság egy amerikai kémrepülő légi provokációja miatti szovjet tiltakozással. Hruscsov egyre élesebb hangot használ, vicsorgó vadállatnak nevezi az amerikai külügyminisztert, s Eisenhower látogatását sem óhajtja már. S mindez a nagyhatalmak 16-án esedékes párizsi tanácskozása előtt. Érdekes, az embereken nem látszik a béke fölborulása miatti ijedelem. Örülnek a szép napos időnek, semmi izgatottság. Ha így van. ebben talán mégis bízhatik az ember. Ha mások se félnek, én sem félek.
Fülephez Tornaival indulok. Jóska lélekben már költözik Pestre Dunaharasztiból. Most inkább az a gondja, hogy találjon itteni lakáshoz itteni állást.
Fülep késve jön elénk. Kezében lobogtatja a Les Lettres Franfaises számot, amit én hoztam neki a múltkor a Felliniről benne lévő riport és képsorozat miatt. Tetszett neki FeIlini, külsőre is igazi taliánnak tartja. A fényképeken lekapott mozdulatait ő remekül megérti. Ott például, ahol mutatóujját szája sarkába dugva előrenyomja az ajkát. - S az mit jelent? - Mit? Azt, hogy lófasz a seggedbe, majd adok én teneked!...
A repülőhistóriáról nagy kíváncsisággal nyilatkoztat bennünket. Azt mondjuk el, amit útközben egymásnak, neki azonban, mint ilyenkor általában, egészen más a véleménye. Felhívja figyelmünket a véletlen és a törvényszerű egyezés fontosságára.
Még orgonaszagú, illatos, hűvös este van, madarak szavát hallani... Tornai Dürrenmatt témáját hozza elő. Veres Péter írt róla okosan a Nagyvilágban, fejtegetve a pozitív és a szkeptikus realizmust. Jóska igyekszik kiugratni F. véleményét e dilemmával kapcsolatban. - A nagy remekművek mindig pesszimisták - kockáztatja egyértelmű állítását. - Nem mondhatnám - reagál Fülep -, Dante Divina Commediá-ja például nem az, vagy a Homérosz sem az. A vita gyorsan átterelődik filozófiai síkra. Fülep szerint bármily szörnyűségeket él meg az ember, bármennyire van megadva szabadsága az öngyilkosságra (mert az tényleg szabadság !), mégsem mond le az életről, mert vannak olyan tiszta és remek dolgok, mint a Fioretti vagy a Biblia, melynek egy-egy lapja bizonyság rá, hogy mégis érdemes... Ahogy ott emberek egymással beszélnek, vagy amit ő maga is tapasztalt a nép között, amikor egy tanító föllázította ellene a falut, s az egyszerű emberek mégis kiálltak mellette... A becsületnek, szeretetnek, emberiességnek ezek a jelenségei erőt adnak. Nem az egyensúly kereséséről van szó. Tudni kell, hogy van az is, ez is.
A téma befejezése után én hozom szóba Hatvany Lajost, kinek ma voltak kezemben irodalmi tanulmányai, köztük a Juhász Feriről írt Ecce poeta. Fülep persze jól ismerte az ő mecénásságát, aki mellett József Attila elpusztulhatott, ki 48 filléres ajándékot vitt szeretője gyerekének. Firenzei emlékeit idézve pompás részletekkel szórakoztat, elmondva például Hatvany találkozását Kalmár Elzával, aki rögvest beleszeretett a férfiú kiálló pofacsontjaiba. Kislánya éppen a bilin ült: ,,- Stringi, Lilina! Stringi, Lilina!" - mondta neki. (Szorítsd! - merthogy nem tudott kakálni.)
Volt olyan fordulat is, hogy Hatvany be akarta ajánlani Fülepet a Villa Landau hatalmas könyvtárába. Neki tetszett is minden, de mikor kiderült, hogy fogadásokon, táncokon is részt kellett volna vennie, elutasította a ragyogó lehetőséget. Ő elvből nem táncolt soha.
Végül Jóska más magyar írótársakról faggatózik: milyen volt ez és amaz? Babits nem volt kellemetlen társalgó, csak roppant dogmatikus. Ebben Bernáth Aurélra emlékeztet. Vajon közös dzsentrieredetük miatt?
- Azért az a jó, ha az ember leélhet néhány évtizedet így - jelenti ki Jóska a Széher úton lefele.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap