1960_06.[1]

Fodor András naplója - 1960. június 16. csütörtök

Hernádi Gyula bejuttat a Hamu és gyémánt filmklubbeli vetítésére. Remek film ez: Andrzej Wajda alkotása. Nagy feszültség, kitűnő játék és kitűnő jelenetek. A véletlenek összejátszatása annyira tudatos és annyira kelet-európai, mintha egy napba - éppen a béke kikiáltásának napjába - bele volna zsúfolva egész történelmi korszakfordulónk minden ellentmondása; mámora, kínja, izgalma, véres, groteszk abszurditása. Két jelenetét bizonyára sose fogom elfelejteni: amikor Maciek éjfélkor az utcán mégis lelövi a kommunista vezetőt. Az áldozat a merénylőre borulva csuklik össze, s ebben a pillanatban robbannak mögötte az ünnepi rakéták. Ezek felvillanó fényében látjuk a tócsa mellett fekvő halottat... A másik a merénylő menekülése. Látszólag szabad az útja a 4.30-as vonathoz, de véletlenül nekimegy egy katonának, futni kezd. Utánalőnek, eltalálják. Befut egy udvarra, mely tele van kiteregetett lepedőkkel. (Micsoda fantasztikus képi és dramaturgiai ötlet!) Egy lepedő mögül előnyúló kéz, a lepedőn átütő vérfolt jelzi, hogy el van veszve. Hörögve, tántorogva botladozik ki a szeméttelepre, s ott az agónia utolsó mozdulataival szinte elkaparja magát a szemétbe. - Madarak vijjognak az égen, hallani a vonat csattogását, amire Maciek nem szállhatott fel.

Ugyanilyen kegyetlenül végződött a Csatorna is, de az ilyen katarzis nem vág a földhöz, inkább a művészi erő magasztos erejével tölt el. Gyula egyetért velem a föltétel nélküli elragadtatásban. Nem is tudom, láttam-e ennél elevenbe vágóbb jelenkori filmet.

Szótlanul lépkednek előttem a magyar filmrendezők, akik ilyen vérbeli, rólunk szóló filmet sohasem fognak csinálni.

Késve érzem a fülepi sétára. Az Öreg már ellátta tanácsokkal a Rómába utazó Latort, méghozzá olaszul. Az Abbruzzo kocsmára még visszatér, úgy látszik, ez is van olyan fontos, mint a Sixtina.

Röviden szólok a látott filmről s a minap megismert Beney Zsuzsáról. Orvosnő: ovális fejű, félrefésült hajú, mandulaszemű, kreol, klasszikusan egyiptomi típus. Rendkívül zárkózott, még a beszéd is nehezére esik. Nem akar holmi írói karrier érdekében alkalmazkodni. Annyit meg tudtam értetni vele, hogy a pályára kerülés szükségszerűen hozza magával az írók, művészek sorsában való osztozást. Mihelyt folyamatosan jelennek meg írásai, érezni fogja a kívül-belül dilemmáját. Átvettem egy Katherine Mansfieldről írt esszéjét. Szép. Eljuttatom Tüskéshez Pécsre. Summázatom az, hogy tisztességes, okos, mély ember. Fülep felajánlja, szívesen találkoznék vele.

Mivel rádöbbentem, hogy hivatali befogottság mellett képtelen vagyok verset írni, kényszermegoldásként két hét fizetés nélküli alkotó szabadságra utazom Fonyódra. Búcsúzáskor erről is tájékoztatom Fülepet.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Csordás Dániel [2013.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.