1960_07.[1]

Fodor András naplója - 1960. július 28. csütörtök

Fonyód- Badacsony- Becehegy

Az elmúlt napokat az évszázad leghidegebb nyári napjaiként emlegetik. "A kedvezőtlen időjárás miatt az idei nyár elmarad", olvastam egy újság fanyar humorú plakátajánlatát. Ma is teljesen borús, hűvös az idő, de Takáts Gyula Tüskésékkel közös meglátogatására alkalmas. Az állomáson a minap már látott Gyurkóékba botlunk. A szörnyű napokat vitorlásukban töltötték. Fáradt, nyúzott a házaspár. Hogy a közösen viselt vitorlázó kínlódások hol térülnek meg, az ég megmondhatója. Most Keszthelyre készülnek tovább. A hideg vízen úszni nem lesz nagy élvezet.

A badacsonyi kikötőben meg Takátsot pillantjuk meg. Nagyszerű, egy órával tovább leszünk együtt! S micsoda vezetőt kapunk! Mindenütt magyarázza a táj lelkét, múltját. Tudja, hol, mi, miért van? A Szent György-hegyi nevezetességeket éppúgy, mint a szigligetit. A kis Árpád-kori toronyra most figyelek föl, a szigligeti hegyvonulat belső szépségei a Királyné szoknyájától a Rókarántóig sorra föltárulnak előttünk. Csudaszép az edericsi nyárfasor, ezt is csak filmen láttam eddig.

Ahogy a bece-hegyi megállónál leszállunk, Gyula már mutatja a két fehér oszlopot, ahol felesége sürgölődik. Szőlők közt visz az út. - Jó napot, kedves Szita bácsi! - köszönti Gyula a szembejövőt. Amikor a telek lábjába érünk, a mandulák alá, még jobban megszállja vendéglátónkat a lelkes büszkeség: mutogat, magyaráz. A franciabarackok, melynek fajtáját a keszthelyi akadémia ezzel foglalkozó specialista tanára választotta neki, már érnek. - Majd szedünk belőle!

. A kis tusculanum nagyon csinos. Fehér üvegkalitkaként van hozzáragasztva a konyha. A két oszlop kb. 2x4 méteres teret fog be. A faltól oszlopig ugyancsak üvegen át látható a vidék. Az előtér mögött padlós kis hálófülke van, ahonnét az ágyból Gyula rögtön a tájra láthat. Mert a kilátás innét csakugyan elbűvölő. Az öbölben tükröződő szigligeti hegyek monumentuma fölött magasodik a Badacsony, mögötte furcsa, ormos talajjal a Gulács. Balra remekül látszik a Szent György-hegy, a halápi hegy, a tapolcai völgy, közelebb a Pap­hegy, Bece-hegy szinte amfiteátrumszerű vonulata. Közvetlen alattunk pedig, a vízig lejtő termőföldek csíkjai alatt a nádasig futó lapályos, zöld szegély. A fonyódi hegyek is ott lebegnek a vízen. Milyen lehet ez a táj ragyogó napsütésben? Györök fölött látszik az Eötvös Károly fölfedezte Szépkilátó, de innét - igaza van Gyulának - szebb a látvány, mert ez a pont magasabban van. Elmondja, hogy választotta ezt a helyet. Régóta járt a Balaton körül; tud nyolc-tíz szép fekvésű pontot. Ez különösen megtetszett neki, kinézte telekkönyvileg, megkérdezte tulajdonosát: eladná-e? Olcsón megkapta. Az építés drágább volt: 10000 forint. Azért is építette ilyen kicsire, hogy el ne vehessék.

Öröm nézni magát a kis építményt: minden részletét Gyula tervezte, még az ablak vasrácsát is ő rajzolta ki. Barokk és modernség! - mondogatja. S hogy tudja élvezni a vendéglátást! Sürgeti Loncikát, hogy etessen meg bennünket, mert borzasztó éhesek vagyunk. S hozza a saját kezelésű bort, ami nekem fenemód ízlik. Két pohár után úgy érzem, becsíptem tőle - nem is a szesztartalmától, ízétől, mely valahogy összhangban van a remek tájjal, házzal, házigazdával. Mámorosan eszünk, Gyula vidámsága percig sem apad: kedveskedik, tréfálkozik, lelkendezik, bolondozik. Tibor fényképez. Kár, hogy az idő nem szebb, de így is lenyűgöz bennünket a kirándulás élménye. Ez az igazi életművészet! Nem ismerek még valakit, aki így értene földhöz, fűhöz, fához, és ugyanakkor ennyi szellemített gyakorlatiasság volna benne. Ért a harmóniához, a természeti boldogsághoz. Vajon nem nagyobb dolog ez, mint a költészet csábereje? Sárika somogyias, taktusos, minden mássalhangzót kimondó, ujjongó lendületű beszédét élvezi, én azt, hogy olyan jól együtt vagyunk Tüskésékkel Fülepnek egy társaslapot, ő tudná igazán méltányolni ezt a csodát, ami itt elibénk tárul.

Fonyódon végül is én búcsúztatom a Pécsre utazó Tibort. Valószínűleg nagyon megszeretett bennünket ezen a napon. A mozduló vonat mellett kimondott utolsó, meghatott szavai ( - Bandi!) erről árulkodnak.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Kocsis Teréz [2013.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.