Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Beney Zsuzsa jön velünk Fülephez, a többi jelentkező elmarad, Lakatos Kálmánt kivéve. A híreket én kezdem a pesti pletykával, miszerint nyíltan beszélnek már a szovjet-kínai ellentétről. Kína úgy véli, 1959-ben kellett volna háborút kezdeni, akkor is ha a világ fele elpusztul - a másik fele legalább a kommunizmust építi! A bukaresti értekezleten viszont Kádár János kijelentette, ha két nyolcvanéves öregasszony pusztul el a háborúban, akkor sem szabad háborúzni. E példabeszédet azóta Hruscsov is emlegeti.
Kálmán státusának és az én kötetem sorsának rendeződése valahogy felidézi Fülep első budapesti esztendeit. Újságíróskodása idején került a politikával is kapcsolatba. Látta a parlamentben Tisza Istvánt. Jelentékeny figura volt: bajszos keleti fej. Ült, mint egy bálvány, s végül előhúzott egy levelet, s közölte: "Őfelsége feloszlatja a Házat." Később újra visszatér Tiszához. 1918-ban erdélyi papkodása ügyében akart Nagy Károly erdélyi püspökkel beszélni a budapesti konventen, ahol éppen Tisza szónokolt. Utána Nagy Károly lelkesen közölte, tökéletesen megnyugtatta őket: a háborút meg fogjuk nyerni, mert különben végünk van. Fülep nagyon jól tudta, mi lesz a háború vége. Nézetével annyira kisebbségben volt, hogy még Alexander Bernát is ujjal mutogatott rá: "Ez az az ember, aki azt hiszi, nem nyerjük meg a háborút."
Magyarázatot kapok rá, Ady, ha dühöngve is, miért tisztelte Tiszát: - Imponált neki, hogy olyan nagy barom, mert hiszen sötét barom volt, akárcsak Apponyi. És Adyban nagy sovinizmus volt az effajta kálvinista magyarok iránt. Elgondolta, mi lehetett volna Tiszából, ha nem volna ilyen sötét barom. Mert Fülep szerint is akár nemzeti hőseink közt emlegethetnénk, ha azon a nevezetes koronatanácson, ahol a háborút elhatározták, Bécsben, ő következetes marad. Az egyetlen volt ugyanis, aki helytelenítette a háborút, bizonyítva a vereség elkerülhetetlenségét. Végül mégis engedni kényszerült a többség akaratának.
Kettesben kelek át Zsuzsával Pestre. Kálmán egyelőre Budán lakik albérletben. - Borzasztó lehet neki, nem? - kérdi Zsuzsa. Nehezen tudom megmagyarázni az ellenkezőjét. Mimózalélek Zsuzsa, aki Fülep írásaira mondott véleményeit se heverte ki még. Nem látta, hogy Pap Károlyban ő saját magát írta meg. Fülep erre csak legyintett. "De hiszen belehalt..." - "Német katonák is belehaltak a meggyőződésükbe, attól még nem lett igazuk." Ez a kijelentés fagyasztotta meg őt, azóta meg sem tud mukkanni. S férjét is szeretné kivinni, de nem mer rá engedélyt kérni... mert ő az egyedül társaságba járás tekintetében régimódibban gondolkodik. Furcsa lény, ő maga mondja, hogy zárkózottsága, merevsége igaz, de ennek oka van, és aligha fog elmúlni.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap