Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Miután nálunk már járt Beney Zsuzsa férjével, a biokémikus Lászlóval (kiderült, hogy arcát nagyon jól ismerem a hangversenytermekből. Feleségénél még merevebb, félszegebb, de roppant tájékozott fiú, nemcsak a zenében...), most Fülephez is együtt jön velünk a házaspár.
Kilencig sétálunk kint. Az Öreg éppen a női divatról nyilatkozik. Nem tehet róla, de neki a lapos sarkú cipős női lábak jobban tetszenek. Ahogy a földtől elválik a láb... a görögöknek is szép volt, neki is ez az igazi.
- Ebben a házban netán Stravinsky is megfordult - csinálom a gusztust Beney Lacinak. Fülep viszont odabent Giuseppe Petre etnográfus Szicíliáról szóló könyveit veszi elő, hogy megmutassa a sokat emlegetett jeleneteket: a palladiniket, Nagy Károlyt meg a többit. A kétkerekű szekerek oldalára festett remek képeket. Beneyék kedvéért újra elmondja, hogyan ment napról napra a bábjáték, hogy zúgott a közönség, amikor megjelent Ganelon, az áruló.
A közönség sült tökmagot rágcsált, mert hiszen a nép irtózatosan szegény! Mellettem egy suszter ült, kínált tökmaggal, s közben mesélte, hogy mi következik. Kívülről tudta, mégis élte az egész históriát. Olyan témák is szerepeltek, mint a Ludovico Ungharese és a Nápolyi Giovanna esete. Ilyen világ volt ott! Hétszáz év előtti dolgok töltötték be az érdeklődésüket. - Hát nem gyönyörű ez, hogy létezett ilyen 1913-ban, Európa szívében?!
- De azért sajnálatos is... - kockáztatja meg Lakatos Kálmán. Tudom, mi következik. A "sértett fél" bebizonyítja, hogy a civilizáció mennyire degradálta az embert. Fülep nem tud elképzelni rosszabbat, mint amiben él; legfeljebb azt várja még rosszabbnak, ami ebből lesz. Mert hiszen máris betegek az emberek, őrültek! Amerikában ennek nagy irodalma van. Hallhatjuk az adatokat a szörnyű technicizálódásról, az ízetlen életről, az emberek önmaguk elöli meneküléséről, a szabadidő problémájáról. Meggyőző bizonyság ként elmondja a pesti üzletekben s egyéb köztereken szerzett tapasztalatait. Micsoda robbanásra kész ingerültség van az emberekben.
Mit ért ő emberi életforma alatt? Amit például Várkonyban tapasztalt. Ritka ihletettséggel kezdi dicsérni a paraszti világ, a patriarchális falu szépségét, a természet, az évszakok körforgásának ritmusát, hogy minden időszaknak megvolt a maga munkája. Sajnos reprodukálhatatlan, ahogy ő sorolja tavasztól télig.... mosta kenderáztatás, aztán a tilolás...- Megható volt, hogy amikor esténként kiléptem, hallottam, hogy az egész faluban csattog a tiló... Aztán a fanumerálás, majd a zomotorok, ivászat, dalolás. Hazamentünk kicsit szédelegve... Volt, aki még betért a kocsmába, ott maradt éjfélig, esetleg tovább.
Ahogy hallgatom az emlékektől révedező hangot, az én képzeletemben is megjelennek a kis petróleumkannákkal boltba menők, a cigarettát kettesével-hármasával vásárló parasztok. Az ő egymást kereső, csevegésre ürügyet találó kötetlen emberségüket én is értéknek tartom. Ezt a szabadságot csakugyan kár elveszíteni. Zsuzsa reménykedik, hátha hoz a fokozódó civilizáció jót is. Férje a szaporodástól való szörnyű félelmében cáfolja Fülepet: a civilizálódó népek szaporodása mindig csökken. - Nekem elég az is, ami a mostaniból következik.
Majdnem tíz órakor búcsúzkodunk. Beney a buszban kitörő lelkendezéssel áradozik Fülep szuggesztivitásáról: - Hallatlanul tájékozott... s milyen rugalmas, amikor cáfoltam, akceptálta. Alig van már ilyen ember, aki ennyi hatáson ment keresztül: hét év Itáliában, húsz év falun, s közben mindig a legmagasabb szellemi szinten élt... - Zsuzsának meg az tetszett, milyen kedvesen beszélt az Öreg.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap