1960_12. [1]

Fodor András naplója - 1960. december 5. hétfő

Colinon érződik már, hogy belekerült a programok forgóhintajába. Szabolcsihoz kell mennie délután. Jó, hogy őt (ki holnap elutazik) elérte, mert a Zeneművész Szövetség vezetőiről úgy hírlik, mindenkinek más elfoglaltsága lesz Colin előadásakor, invitálni is csak elutazása utáni napon óhajtják.

A követségi fogadás azonban a valóságos magyar szellemi életé. A meghívandók névsorát én állítottam össze, nem csoda, ha néhány kivétellel valamennyien ismerik egymást. A régi barátok közül csupán a zenekritikus Barna István és felesége csodálkozik a sok ismeretlen arc láttán.

Mindössze a faltól falig érő szőnyeg emlékeztet Angliára. A tréfa kedvéért bemutatkozom Colinnak. Bemutatom őt Beneyéknek, majd Zsuzsát hozom össze Pilinszkyvel. Aztán Csernust vezetem az angol vendéghez, majd Szántó Piroskát, ki igen eleven kedvű ma.

Kedves jelenet Bálint és Colin találkozása. Sárosi fölidézi közös kollégiumi hallásgyakorlataikat, mikor Colin a hármashangzatokat nem találta el, de amikor ő rákönyökölt a billentyűkre, minden hangot hallott.

Félrehajtott fejjel, vidám mosollyal, kezében pohárral áll az ünnepelt. Gál Istvánné dicsérően jegyzi meg, ilyennek képzelte az én barátomat: ilyen szerénynek, egyszerűnek.

Nagyjából megfér mindenki mindenkivel, csak Forgácsék viselkednek kissé kirívóan. Eszter flitteres ruhát öltött. Félszemmel látom, amikor szmokingban feszengő férje széles gyöngysort akaszt a nyakába. (Minek az? - mondaná Colin.)

Vas Pista egyszer leül velem, megtárgyalni a hadihelyzetet. Változatlanul igen nyomasztja, hogy az én kötetem még sehol. - És nem kértek tőled a New Hungárián Quarterly-be verseket? - csodálkozik. [Még további tizenöt évig nem. F. A. 1983.]

Később Dóra és D. Nagy Éva közt látom ülni. Colint. Első, még londoni nyelvtanára, Szenczi Miklós is szívesen társalog vele. És ami nekem leginkább tetszik: nincs az együttlétnek illegális, gyanúsan külképviseletes jellege. Számomra persze az a legfontosabb, hogy a barátok utána még hozzánk is jönnek. Sárika előremegy, fogadni őket.

Bálinton érződik legjobban, hogy ivott. Nekem is van némi nyomás a fejemben, ahogy az Engels téren átmegyünk. Ajánlgatom Colinnak, hogy Kőműves Kelemenként (ilyesmit jelenthetne a neve magyarul) őt illeti a nő, aki először jön elénk ... de csak Hernádihoz, Kormoshoz van szerencsénk.

Mulatságos, ahogy egymás hegyén-hátán ülnek nálunk a vendégek. Kormost többnyire állni látom, magyaráz, rejtélyes telefonbeszélgetést bonyolít, sokat sejthetően kedélyes, ám hamarosan elnyomja őt Bálint, akin az első koktél után kitör a keserű duhajkodhatnék. Egyik pillanatban még a szőnyegen szemlélhetem, Hernádival birkózva, aztán meg, amint összetöri térdén a tőle kapott furulyámat. Egy poharat is a padlóhoz csap. Mindezt Colin szokott helyéről, a rekamié széléről, kezében a biztonsági pohárral, csendes derűvel szemléli. Később Bálint csitul kicsit, Matyi lesz a kedélybajnok, majd ismét Kormos Pista. Különféle telefonvicceket produkál. Veszélyes játszma, hisz olyan is van köztünk, a vendégek közt, akit egyszer Skoglund, a híres svéd professzor tolmácsaként, találkozót ajánlva, bepalizott. (A Skoglund nevet egy svéd futballistától kölcsönözte.)

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Pőcze Viktória [2014.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.