Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Ma öten vagyunk Fülepnél. Nagy újságként jelenti, hogy kapott Weöres Sanyitól paksamétát s benne egy Salve Regina c. kompozíciót, mely kitűnő. Sanyi feltámadt. A vers közelíti a Mária mennybemenetele színvonalát. Ahogy az előző szonettek Mallarméra, ez Shelley Prométheus -ára emlékeztet. Mindenképp hogy Sanyi Fülep régebbi jóslata ellenére nem fejezte be pályáját. Persze, hogy mikor adnak ki tőle valamit, nem tudható.
A mai sok járkálás elfárasztott, fázom is kicsit, pedig az utolsó száz méteren Fülep rendkívül érdekes témába kezd. Tatár szüle golyvaellenes spongyaorvosságából az emberiség évezredeken át őrzött őstudalmaihoz megy vissza, a sárkányokig például, melyek a saurusok emlékét őrzik, majd különféle csodálatos lényekről beszél, a félcentis lepkéről, mely ült az ablakpárkányon, meg-megrezdítve magát. Gyönyörű színekben tobzódott, és miért? Mihez alkalmazkodik? Miért ez a pazarlás?
Egy kis fekete macska szimpátiából hozzánk csatlakozik. Odasimul Zsuzsa lábához. Ő felveszi, hosszú ujjaival kedvesen borzolgatja.
Hogy lett az anorganikusból organikus? - Végül is ezt vitatják az orvosok és Fülep a Kuruc utca sarkán. - Az átlényegülés óta mért nem ismétlődik a folyamat többé? Mert éppen az organikus lények akadályozzák meg - önregulátor módján elvéve - az átalakulás lehetőségeit - fejtegeti Beney, mert hogy azóta csak organikus lénytől születhet organikus lény. Fülep nem fogadja el ezt az érvet. Ö fílozofikusan nézi az élet keletkezését, s meg van győződve, hogy kezdetben egy magban mindennek meg kellett lennie, ami azóta lett; az első atommagban potenciálisan benne volt a világ. Beney hajlandó retirální.
Fülepen kívül Németh Lászlóhoz is volt szerencsém ma telefonon. Talán húsz percet beszéltünk. Igen érdeklődő volt, és sokat panaszkodott. "Ki vagyok zsarolva." "A színház úgy bánik velem, mint egy szabóval (a Bolyaidráma próbáiról van szó). A színpadi bemutatók nálam különben is botrányok sorozata volt, méghozzá crescendóban fokozódó." Gratulált a mi szaporodásunkhoz, egyúttal részvétét is nyilvánította. Valami balul sikerült péti kalandról is hallottam tőle, meg a "csonk, semmi" tanulmánykötetről, mit a Magyar Műhely maradékaként, könyvnapi kötetül szánva a Magvető kiszedett a kezéből (Sajkodi esték). Ezzel le is teszi a tollat. ... néhány évre. - "Fáradt vagyok! Most leszek hatvanéves."
A bemutató másnapján már utazik is le Sajkodra. Szó esett Illyésről. Írtam neki levelemben, milyen barátságos volt. "- Igen, de az a hiba vele, hogy idegbajos, ezért ha tud magán uralkodni, túlkedveskedi a dolgot, ha nem, ridegen viselkedik." (Ebből értettem meg, hogy a két tihanyi remete még mindig nincs igazán rendben egymással.)
Szabó Ede ül nálunk délután. Amint sejteni lehetett, imponál neki, hogy ő az Új Irás egyetlen jó ítéletű szerkesztője. No meg Pándi, a maga elfogultságaival. - A "romok, tilalmak nemzedéke" soron ő háborodott fel jobban, talán a Tilalmas ifjúság versre gondolva. Mikor kiderült, hogy kötetemben érintetlen marad ez a sor, Illés Lajos vörös lett a fölháborodástól: "Akkor majd szólunk a kiadónak is!" Pándi a múltkor TüskésseI, Varga Pistával kapcsolatos javaslataimat vágta el. Tudom, hogy nem vagyok szeretve tisztelt szerző ebben a folyóiratban. Ede nem árulja el, hogy jóban vagyunk. Okosan teszi. (Végtére az is kiderült, hogy az én javaslatomra került oda.)
Kalászékkal akadunk össze a József nádor téren. Bemutatom őket Beneyéknek. Nagy tisztelője vagyok Kalásznak- mondja később Zsuzsa.
Fülep híreim meghallgatása után visszatér a múltkori befejezetlen vitára. Megmagyarázza, mit értett ő teleológia alatt. A világmindenség összefüggéseiről beszél, minek alapján elképzelhető, hogy vulgáristeológia nélkül, potenciálisan megvolt minden a "prae világban", a Tárogató utca is, a motorbicikli is. De miként van az, hogy az anorganikus világból csak egyszer lett organikus, azóta nem. Beneyék ismét visszatérnek a régi argumentumhoz: az élet léte megszüntette az élet keletkezésének föltételeit. . . - De hát a tenger mélyrétegében élő halak, melyek onnét sose jöttek föl, mit csináltak az élet feltételeivel? - Egyszerűen megették. Fülep megáll, jelentőségteljesen a botjára támaszkodik: - Hát azért hogy mind megették?! Hogy nem maradt egy morzsa sem?! - Zsuzsa a földön fölhalmozott salak, a toxikus anyagok életbénító hatására utal. Roppant szakmaian tud beszélní. Kifejezései olykor Fülepet is megdöbbentik. Az ember származása körüli "véletlen", a mutációs fejlődés magyarázatában persze ők is, Fülep is a falba ütköznek.
Szinte törvényszerűen kerül szóba a talány: milyen élet létezhet még a földin kívül? Zsuzsa valami tökéletesebbet föltételez. - Hogy három lába legyen az embernek, vagy fél lábon ugráljon? Fülep kétli, hogy lehet a mi fogalmainknál tökéletesebb lét. Ennek szörnyűsége ugyan időben es térben végtelen, de nagyszerűsége is. Neki nem kell ennél tökéletesebb világ, mint ez, amiben van egy fűszál , amire rásüt a nap... és van a Divina Commedia.
A busztól azzal az igyekezettel sietünk haza, Beneyék is, mi is, hogy a Varsói menekült rádió-előadását hallgassuk. Ez a magyar felvétel pátoszosabb, hosszabb az eddigieknél, de zeneileg talán jobb.
- Hallo boys! - szól utánunk valaki az Engels térnél. Lakatos Kálmán álldogál az 5-ös busz megállójánál. Nosza, elcsábítjuk, jöjjön velünk Fülephez. Jönnek Beneyék is hűségesen. Ahogy a Bognár úton elindulunk fölfelé, nyolctíz fiú-lány keveredik elénk. Tüntetően összetartanak. Idétlen dúdolásuk, a lányokkal való bánásmódjuk holmi galerit sejtet. "Tiszteletünkre" elkezdenek disznólkodni. "Nagyapi csámcsog" - hajtogatják.
Az Öreg megérezte, hogy huligánok lejtettek előttünk. - Annyit írnak róla, annyit propagálják, nem maradhatunk el a világtól! ...
Elmondom híreimet Pécsről, utána, amire nem számítottam, Fülep visszatér a régi témára. Kiderül, hogy négy hete zajló purparlénk csak ravasz bizonyítása volt annak, amit Beney eleinte kétségbe vont, hogy a kor definiálható. Zsuzsa próbálja mentesíteni férjét, de csak a világ definiálhatatlanságához lyukad ki, ami nem azonos a kor problematikájával.
Kálmán is újságol egyet-mást. Az Eötvös-kollégiumba tendál, mert a szűk pasaréti szobában nem tud dolgozni. Mesél az Angol Intézetben rendezett irodalmi estről, melyen ő is szerepelt. Utána Pándi magához kérette, s biztatta: írja meg lelki átalakulása történetét.
Zsuzsa a Vörösmarty téren szokásos félszegséggel átnyújtotta Kalász Marci múltkor elkért kötetét. Kritikát írt róla, kéri, ahogy a múltkor Sánta Ötödik pecsét-jéről írt recenzióját, helyezzem el ezt is, lehetőleg a Jelenkor-ban.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap