1961_08. [1]

Fodor András naplója - 1961. augusztus 4. péntek

Unokahúgunkat, a munkatársammá szegődtetett (Dávid pesztrájának is ígérkező) Mátis Líviát beviszem a Belvárosi Kávéházba, bemutatom az éppen ott tanyázó íróknak, aztán sietve megyek a János-kórházhoz. Taxiátszállóval érkezem a bódé elé, hol Konrád Gyurka piskótatekercset és málnaszörpöt vacsorázik. Követem példáját. Gyalog megyünk a fasori fák alatt. Konrád szokása szerint mohón kérdez. Nagyon érdekli Fülep, mindent meg akar tudni róla. Múltkor, mikor egyedül volt kint nála, különösen jól érezte magát. Most a két házaspár közt (Beneyék, Fülöpék) elég szétszórt a beszélgetés. Fülepnek egy-két kérdése van. Például, hogy csakugyan nagy író-e Kamondy László, mert Aurél rajongva beszél róla. Gyorsan megvallom, hogy az Új Írás-beli, Bernáth rajongását kivívott elbeszélést (Kancsal tündér) én csapnivalónak érzem. Egyéb szenzáció nincs a tarsolyunkban, nem vagyunk elég tájékozottak. A háború esélyeit latolgatva Konráddal együtt bizakodó vagyok. Fülep pesszimista, de csak azt a közhely érvet hallom tőle, amit már annyiszor másoktól: - A fegyvereket azért gyártják, hogy egyszer majd fölhasználják őket. Szívesebben elfogadom Konrád fejtegetését, hogy az emberekben nincs most az a nyugtalanság, ami a század elején volt. Jellemző, hogy a politikai pártok tagjainak átlagos életkora 60 év. Fülep mindezeket akceptálja, azt is, hogy aki háborút indít most, őrültebb, mint Hitler, mégis...

Élénk emlékei vannak a Várkonyban hozzá beszállásolt SS-katonákról, kik szerint egy Isten volt: Hitler, a másik a zsidóké.

Amikor elmenőben a Tárogató úton ballagunk, Konrád fölneszel a Veronikából kiszűrődő dzsesszre. - Mikor táncoltál utoljára? - kérdi. - Maga táncolni is szokott? - kérdi Zsuzsa elképedve.

A Belvárosba érkezve betérünk az Annába. Gyurka itt viselkedik igazán otthonosan. Ahhoz az asztalhoz ül, ahol írni szokott, s figyelmeztet a Wurlitzer jobb számaira.

Különben továbbra is Fülepről vallat. Talán most adok leggazdagabb, legmeggyőzőbb képet arról, mit jelentett nekünk a hozzá tartozás. Igyekszem objektív lenni, a hibákat sem hallgatva el. Konrád főként azért érzi Fülepet idegennek magától, amiért annyira idegenkedik a mai világtól. Kultúra iránti áhítata mögött valami korszerűtlen naivság van. Elismerem ezt, de Fülep egyik legremekebb tulajdonságát mégis abban látom, hogy szinte valóságosan, érzéki elhitető erővel eleveníti maga köré Szent Ferencet, Michelangelót, Rembrandtot, Cézanne-t, a görögöket és a misztikusokat.

Éjfélkor fordulunk ki az utcára. - Különös ember vagy te - mondja - ezzel a missziós hiteddel. - Hirtelenjében világosan, pontosan megfogalmazza, milyennek lát. Nem vonja kétségbe, hogy emberek közti sürgésem spontán, sőt verseimben is azt szereti, ahol kapcsolatkereső énem megnyilatkozik. Ha így van, mért nem vagyunk közelebb egymáshoz? Gyurka önmagát okolja: rendezetlen körülményeit. Elesettségét, figura mivoltát nem szereti mások elé vinni. Nehezen válunk el egymástól, úgy tetszik, reggelig győznénk az egymást kísérgető, oda-vissza sétát.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Rudolf Anna Judit [2013.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.