Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Elolvasom egyvégtében Hernádi új regényének agyonjavított, sok burjántól megtisztított kéziratát. Amikor a nyáron utoljára belenéztem, nem tudtam, Gyula bolondult meg, vagy én. Most jobb véleményem van az akkor elhibázottnak tartott részről is, az egész művet érettebbnek, izgalmasabbnak tartom A péntek lépcsőin-nél. A stílus expresszivitása sokszor mellbe üt, s olyan pszichológiai lefülelésekre képes a szerző, amilyet senki nemzedéktársánál se láttam. Rohadt, persze nagyon rohadt, fülledt világot ábrázol, de az utcán csellengő pesti tisztviselő meddő életét szinte kozmikussá tudja növeszteni. Úgy él nála a város, mint a természet elfajzott, de organikus része. Egyébként a tárgyi világ állandó mozgásba, drámai szituációkba öltözik a hős körül. Itt érzik leginkább a furcsa, feszes költői képekbe fogott költői vizionálás, mely Gyula sajátja. A párbeszédes részek nem mindenütt tetszenek, de a hős elfogatása és a regény utolsó két lapja brutális remeklés. [A majdani Kiáltás és kiáltásról van szó. F. A. 1983.]
Fülepet már fönt a púpon érjük utol. A hagyományos nyitó kérdésre hagyományosan én válaszolok, szóba kerítve Hruscsov XXII. kongresszusi beszédét. Fülep pozitívan reagál. - És miből élnek majd meg a huhogók? (Látva, hogy Moszkva nem retirált.) - Találnak ők okot mindig a huhogásra. Fülep szerint igazi bajt most már csak a kínaiak csinálhatnak úgy tíz év múlva, amire ők is elkészülnek. Így hát nyári pesszimista prognózisát revideálta, avagy az ő nyugalma és Némethé, Coliné valahol a bölcsek előrelátásával találkozott?
Dóra számol be Zádor Anna doktorrá avatásáról. Félúton csatlakozik Hernádi Gyula. (Utólag dicséri a jó levegőt, a lombszagú őszi hangulatot, melybe jól illett bele a mi sétálásunk.) Mond egy viccet, amin azonban nem lehet nevetni. - Igencsak körösztyénnek éreztem magam - reagál Fülep. Mert Lukács Györggyel a minap beszélték (L. Gy. is nagy méltánylója a zsidóvicceknek): a vicc az, amin a zsidó nevet, s amit a goj nem ért meg. - Akkor nálam sem stimmel valami - jegyzi meg vigyorogva Zsuzsó.
Itthon Lívia pásztorolta Dávidot. Csendben volt, a telefon se "mörrent". Nagyot nevetek ezen a "mörren" szón. Kormos Pista új mesekönyvéből, a Vackor világot lát-ból való. "Mörrenmorcogi Micó"-nak nevezett el egy cicát. Én is így jelentkeztem ma nála, a szerző nagy megrőkönyödésére.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap